Pejin Attila muzeológus, történész Kis zentai emlékezetkultúra című ismeretterjesztő sorozatának második előadásán a város utcáinak elnevezéséről értekezett. Izgalmas téma, hiszen ahogy egy személy esetében, úgy egy utca „életében” is meghatározó lehet az elnevezése – és itt is ugyanúgy születhetnek melléfogások a „keresztelő” alkalmával. Az utca fontos kis mikrovilág a benne lakók számára, része az identifikációnknak.
(Szögi Csaba felvétele)
Pejin felhívta a figyelmet néhány fontos szempontra az elnevezésekkel kapcsolatban. Például, hogy alapvetően előnyös lenne kerülni a személyneveket, de ha mégis ilyet adnánk utcanévnek, ügyelni kellene rá, hogy legalább ötven évet várjunk a névadó halála után. Politikusokról viszont még ezután sem lenne célszerű utcát elnevezni, hiszen rendszerek jönnek, mennek, és az újabbik képviselőinek gyakran „mániája” az utcanevek megváltoztatása. Ennek pedig jelentős többek között az anyagi és adminisztratív vonatkozása is. Szintén fontos szempont, hogy igen ritkán kérik ki az elsődleges érintettek, azaz az adott utca lakóinak véleményét, pedig sokan bizonyára nem közömbösek a kérdés iránt.
Történetileg is végigtekintettünk Zenta utcáin. Mivel a zentai csatát ábrázoló metszetek nem tekinthetők kartográfiailag hitelesnek, az első mai értelemben vett térképünk az 1780-as évekből származik, nagyjából a vidék újratelepítésének idejéből, így egy állapotot is rögzít. Innen vette hát kezdetét a „kalandtúránk”, melynek során az ilyen-olyan rendszerek váltakozásán keresztül lassan eljutottunk napjainkig, néhány konkrét esettel is ábrázolva utcáink névváltozásait. Végül néhány hallgatóban – hozzám hasonlóan – talán felmerült a gondolat, hogy legbölcsebb lenne tán visszatérni az utcák eredeti elnevezéséhez, amelyek csak kivételes esetekben voltak személynevek, sokkal inkább állatok – például halak a halászok lakhelye és a Tisza környékén – vagy növények szerepeltek közöttük. Mind ideológiailag, mind esztétikai szempontból előnyösebb lenne ez a megoldás.
