2024. április 26., péntek

Kultúrsokk és túrázás a Grand Canyonban

Trupac Igor és Kádár Sándor Amerikai Egyesült Államokbeli élményei

A köztudat szerint Amerika a korlátlan lehetőségek hazája, egy ország, ahol minden elképzelhető és elképzelhetetlen megvalósulhat. Csillogás, pompa, filmek New York, szabadságszobor. Sok embernek ez jut eszébe amikor az Amerikai Egyesült Államok kerül szóba, holott nemcsak felhőkarcolók, zajos nagyvárosok és villódzó fények léteznek a tengerentúlon. Számos természeti csoda, gyönyörű nemzeti park található ott.

A szabadkai Trupac Igor és kishegyesi Kádár Sándor megvalósította az amerikai álmot. Mindketten a szabadkai zenei középiskolában tanultak, majd szétváltak útjaik, hogy a végén újra keresztezzék egymást. Többek között a Grand Canyonban. Sándor a középfokú zeneiskola elvégzése után Grazban folytatta tanulmányait, ahol egyházzenét, karvezetést és orgonát tanult. Néhány évig Ausztriában kamatoztatta és gyarapította zenei tudását, majd Amerikába került, ahol két éve a philadelphiai érsekség legnagyobb plébániájának, a newtowni Szent András-templomnak az orgonistája és helyettes zeneigazgatója.

Igor az Újvidéki Egyetem Természettudományi-matematikai Karán fizikából diplomát, az Egyesült Államokba először 2004-ben az egyetem révén jutott ki, majd a következő évben már önerőből utazott ki, és ahol szezonális munkákból tartotta el magát, jelenleg kiképző-oktatóként dolgozik a Colorado állambeli Glenwood Springsben. Hat alkalommal járt az államokban vízummal, majd 2012-ben megkapta a letelepedési engedélyt, pontosabban a Zöldkártya Lottó Program keretében megnyerte azt (évente 50 ezer bevándorló kap így letelepedési engedélyt).

Mindkettejük kultúrsokkot élt meg, amikor kijutott, mint megjegyzik az itthoni emberekkel szemben az amerikaiak kedvesek, udvariasak, és szinte mindig mosolyognak.

– Itthon nem mosolyognak az emberek. Amerikában, ha az ember az utcán sétál, teljesen elfogadott dolog, hogy egy szembejövő idegen rámosolyog az emberre, köszön neki és megkérdezi, hogy hogy van. Egyszer egy metró mozgólépcsőjén három óriási bőrönddel utaztam, és amikor a mellettem utazók észrevették, hogy mennyire kínlódok a nagy teherrel, azonnal felkínálták a segítségüket – mondta Igor.

– Európához képest nagy különbség még, hogy nem nézik le a bevándorlókat, ha nem tudnak jól angolul, sőt megbecsülik őket, mert több nyelvet beszélnek – jegyezte meg Sándor, majd hozzáteszi, hogy bár a munkaszerződésben pontosan le van írva a munkakötelesség, soha nem parancsolnak a beosztottnak, hanem megkérdezik, hogy el tudná-e végezni az adott feladatot, és ha valaki elutasítja azt, abból sem csinálnak problémát, hanem megoldják. – Az egyetemeken például külön személyek készítik fel a külföldi diákokat a kultúrsokkra, ők magyarázzák el, hogy milyen az élet az országban, hogyan kell viselkedni, ha valami történik az emberrel.

A Grand Canyon (Nagy szurdok) a Colorado folyó által kivájt sokszínű, meredek völgyszurdok az Egyesült Államok Arizona államában. A Colorado folyó valószínűleg 17 millió év alatt hozta létre. Területe kettőezer-hétszáz négyzetkilométer, mélysége 1200 és 1800 méter közötti és kétségtelenül ez a legismertebb helyek egyike az Egyesült Államokban. Nagy része a Grand Canyon Nemzeti Parkon belül fekszik, mely egyike az első nemzeti parkoknak az Amerikai Egyesült Államokban. 1919-ben lett nemzeti park, de Roosvelt elnök már jóval ezelőtt nemzeti emlékművé nyilvánította a területet. Lenyűgöző természeti szépség a világ hét természeti csodáinak egyike. Az állat- és növényvilága igen változatos, és nem mindenütt egyforma az éghajlat és a csapadék mennyisége.

A Canyon nagy része ma is a hualapai indiánok felügyelete alá tartozik, akik a meredek falakba vájt barlangokban laktak. Több nagyobb és mélyebb Canyon is van a Földön, de még mindig a Grand Canyon a legismertebb.

Beszámolójuk szerint az USA-ban óriási gondot jelent az illegális bevándorlás, rengeteg a mexikói, latin-amerikai, akik rendszerint alkalmi munkából tartják el magukat. Ugyanakkor az amerikaiak nagyon megbecsülik és felnéznek az európaiakra.

Mint megjegyzik, ez abból is adódik, hogy szinte alig lehet olyan családot találni, akinek valamelyik rokona, nagyszülője ne Európából érkezett volna.

– Kultúrájuk bölcsőjeként tekintenek Európára és az onnan származó hagyományokhoz nagyon ragaszkodnak – teszi hozzá Sándor.

Az amerikaiak elhízásával kapcsolatban megjegyzik, hogy az rendszerint a szegényebb emberekre, az illegális bevándorlókra igaz, ők azok, akik rendszerint gyorséttermekben, a McDonaldsban étkeznek, míg az átlag amerikai nagyon odafigyel az étkezésére és életmódjára egyaránt. Egyébként is a tengerentúlon rengeteg a minőségi élelmiszer, a tenger gyümölcsei nagyon olcsóak a keleti parton, ahol rengeteg nemzet szülötte megtalálható, még a hazai termékeket is be lehet szerezni.

– Ebédre általában valami kész ételt, rendszerint szendvicset esznek, míg a vacsora, az az európai ebédnek megfelelő étkezés. Ekkor ül össze a család – teszi hozzá Igor.

Munkát könnyű szerezni, a fizetésből tisztességesen meg lehet élni, az ingatlanárakon kívül, amelyek nagyon magasak, szinte minden ugyanannyiba kerül mint nálunk.

A hitelek és az eladósodás miatt azonban nem mindegyik amerikai tud nyaralni például Európában, ezért sokan belföldi turisztikai célpontot választanak inkább. Ilyen népszerű hely például a Grand Canyon is, amelyet évente kb. 5 millió turista látogat meg.

– Régi vágyam volt, hogy megmásszam a Grand Canyont. Nemrég Sándor azzal keresett fel, hogy azt álmodta, hogy a Canyonban túráztunk és mit szólnék, ha valóban meg is tennénk. Azonnal rábólintottam – mesélte Igor.

A túrához több engedélyt is be kellett szerezni, például ahhoz is engedély kellett, hogy kempinghelyet kaphassanak a Canyon alján, ahol éjszakázni tudtak, valamint fizikailag is fel kellett készülniük, ugyanis a levezető 16 kilométeres út egy egész napot igénybe vett.

– A túracsomagunk huszonnégy kilós volt, ugyanis a sátoron kívül három napi élelemet, és fejenként legalább három liter vizet kellett vinnünk – mondta Igor.

A Canyon még ma sem veszélytelen hely: az 1870-es évek óta több mint 600 halálesetet jegyeztek itt fel. Akadt, aki fényképezés közben szédült le a sziklaperemről, mások ugyanezt öngyilkossági szándékkal tették, akadtak, akik vízbe fulladtak, hőgutát kaptak vagy kiszáradtak, vagy kőlavina zúdult rájuk. Segítséget kérni pedig nem lehet, ugyanis a levezető úton nincs kommunikációs lehetőség.

– Ha valaki eltéved, az nehezen jut ki élve – teszi hozzá Sándor.

A Grand Canyont a Route66-os úton közelítették meg, ahol egy motelben az amerikai zászló mellett szerb zászló is lengett. Mint kiderült, egy rég kivándorolt szerb férfié volt a hely, aki annyira megörült a szerbiai vendégeknek, hogy még hazai „kafát” is főzött. A Canyon aljába több különböző túraút létezik, Sándor és Igor a hualapai indiánok rezervátumába leveztetőt választotta.

– A táj gyönyörű volt. Míg a levezető út kies, sziklás volt, addig az alján szinte buja növényzet fogadott bennünket. Úgy éreztük magunkat, mintha valami dél-amerikai indián faluba érkeztünk volna meg – mondta Igor, majd hozzátette, hogy a rezervátumnak külön törvényei vannak, amelyet írásban kellett megérkezésükkor elfogadni, alkoholt tilos volt fogyasztani, valamint tilos volt lefényképezni az indiánokat – Ha valami történt volna, akkor a törzsfőnök ítélkezett volna felettünk. A rezervátumban egyébként nagyon magas a munkanélküliség, az indiánok nagy része segélyből él. A rossz minőségű étel és az egész napos semmitevés miatt pedig rengeteg az elhízott indián.

A rezervátumban működik egyébként az USA egyedüli szamárpostája, annak ellenére, hogy helikopterrel is meg lehet közelíteni az indián falut, a mai napig szamárral viszik le a leveleket a Canyonba. A veszélyes út ellenére – a Mooney vízeséshez például fémláncokba kapaszkodva lehet csak lejutni – Igor és Sándor számára káprázatos élmény volt a túra, mint megjegyzik, az igazi Grand Canyon-élményt csupán így lehet kapni.

A túráról készült képeket ITT nézheti meg.