Az Osztrák Császárság és Magyar Királyság államszövetsége az 1867-es kiegyezéssel jött létre. A megállapodás szerint a két országot, amelyeknek Ferenc József személyében közös volt az uralkodójuk, a külügy, hadügy és az ezekkel kapcsolatos pénzügyek kapcsolták össze. A közös ügyek minisztériumait a két ország parlamentjei által kiküldött 60–60 fős delegációk ellenőrizték. A közös miniszterek kötelesek voltak megjelenni a delegációk előtt és beszámolni tevékenységükről. A delegációkat évente egyszer hívta össze az uralkodó, felváltva egyik évben Bécsben a másikban Budapesten. A delegációk száztíz évvel ezelőtt is összeültek Bécsben. Abban az évben a magyar delegációban egy szabadkai képviselő is helyet kapott.
A Bácskai Hírlap 1913. november 18-ai, keddi száma adta hírül, hogy aznap kezdődnek meg a delegációk ülései, valamint a tárgyalások menetét is közölték.
„Holnap, kedden kezdik meg tanácskozásaikat Bécsben a delegációk. A kormány ama tagjai, akik jelen lesznek a delegációban már ma este Bécsbe utaznak a delegátusok egy részével, míg a többi delegátus csak, holnap, kedden reggel fog útra kelni. A delegációk tanácskozása iránt már régóta nem nyilvánult oly nagy érdeklődés, mint ezúttal s a holnap kezdődő ülésszaknak nagy jelentőséget tulajdonítanak Ausztriában is.
A delegációk programja egyébként a következő:
Kedden délután tartják alakuló ülésüket a delegációk.
Szerdán délelőtt 11 órakor lesz a trónbeszéd. Ugyancsak szerdán délután négy órakor mondja el expozéját a magyar delegáció külügyi albizottságában Berchtold gróf külügyminiszter. Az albizottság azonnal hozzáfog a külügyi helyzet megvitatásához és a külügyi vitát fogják folytatni a csütörtöki ülésen is.
Pénteken meg fogják kezdeni a hadügyi költségvetés tárgyalását, amit szombaton előreláthatólag be is fejeznek.
A többi albizottságok a jövő héten fognak üléseket tartani.
A magyar delegációval párhuzamosan üléseket fog tartani az osztrák delegáció is, olyan módon, hogy mig a magyar delegátusok a külügyekkel foglalkoznak, addig az osztrákok a hadügyi tárca költségvetésiével foglalkoznak és megfordítva.”
Szintén a Bácskai Hírlap 1913. november 21-ei számában címlapon adta hírül, hogy a magyar delegációban báró Vojnits Sándor személyében egy szabadkai képviselő is helyet kapott.
„Általános öröm fogadta Szabadkán azt a hirt, hogy a város I. kerületének képviselőjét beválasztották a legfontosabb közjogi funkcionáriusok közé, a magyar delegáció ragjainak sorába, tanúbizonyságául annak, hogy az a nagyrabecsülés, amely a legsnájdigabb országgyűlési képviselőt szükebb hazájában környezi, messze túlhaladja a szabadkai határokat és körülveszi a bárót ott is, ahol súlyos politikusok éreztetik súlyúkat fontos, sőt legfontosabb politikai kérdésekben.
A Vojnits Sándor báró személyét érte kitüntetésben büszke örömét leli Szabadka város polgársága, amely szinte pártkülönbség nélkül a legőszintébb nagyrabecsüléssel viseltetik képviselője iránt és a
legnagyobb bizalommal látja és tudja városa érdekeinek képviseletét Vojnits Sándor báró kezében.”
Ez után a szabadkai napilap arról írt, hogy a magyarországi németek napilapja, a Pester Lloyd Vojnits Sándort kérte meg arra, hogy értékelje a Monarchia külügyminiszerének expozéját.
„Az ezpozéból azt a benyomást merítettem, hogy a külpolitikának legnagyobb gondja Romániának velünk szemben elfoglalt állása. Remény van a végleges békére, de ez még nem bizonyos, mert az okkupált területek végleges felosztása nem úgy történt, hogy a békét teljesen biztosítottnak lehetne tekinteni. Bulgáriával és Törökországgal továbbra is békés viszonyban maradhatunk, de Romániát és Montenegrót szemmel kell tartani. Fontos végül, hogy Ausztria balkáni érdekei a miéinkkel azonosak legyenek” – értékelte a szabadkai képviselő.
Egy budapesti magyar napilap bécsi tódúsítójának pedig arról nyilatkozott, hogy a magyar ellenzéki delegátusok állítólag tüntetőleg távol maradtak Ferenc József trónbeszédétől.
„Azok a riasztó hírek, melyek az ellenzéki delegátusoknak a trónbeszéd alkalmával tervezett szerepléséről szárnyra keltek, szerencsére nem bizonyultak valónak. Az ellenzéki delegátusok e viselkedésükkel tapintatos, jóizlésü, politikai észszerüség és a pártgyülölködésen felül emelkedő józanságról tettek tanúbizonyságot” – nyilatkozta Vojnits Sándor.
Nyitókép: hu.wikibooks.org / A Vojnits-család címere
