A XIX. és XX. század fordulója a magyar építészet egyik kimagasló korszakának számít. Az iskolateremtő Lechner Ödön független, premodern építészete az UNESCO világörökségi cím várományosainak körébe tartozik. A mester arra törekedett, hogy egyedi, az addigi stílusoktól eltérő, a historizmus formáitól különböző sajátos stílust hozzon létre, amely évtizedekig hatott tanítványaira, az őt követő újabb építészóriás generációra. Törekvése nemhogy nem maradt eredménytelen, hanem ha nyitott szemmel járunk-kelünk a világban a szecesszió földjén érezhetjük magunkat Budapesttől Kecskeméten át Szabadkáig. És persze nemcsak itt, hanem Felvidéken, Erdélyben…
A Lechner-iskola számos nagyszerű középületet hagyott maga után. Az úri középosztály körében divatossá vált a szecesszió, ennek hatására a mezővárosokban élő tehetősebb polgárság sem kívánt lemaradni. Lechner a legismertebb, legnagyobb hatású szecessziós építészünk, egyúttal a stílus magyar irányzatának kezdeményezője. Jelentősebb alkotásai: a budapesti Iparművészeti Múzeum, a Földtani Intézet, a Törley-mauzóleum, a pozsonyi Kék templom... Követői egész Magyarországon akadtak, közöttük Jakab Dezső és Komor Marcell (szabadkai Városháza és Zsinagóga), Magyar Ede (szegedi Reök-palota, Ungár–Máyer-palota, zentai Royal Szálló, nagykikindai református templom), Raichle J. Ferenc (saját lakóháza és több más jeles épület Szabadkán, a topolyai római katolikus templom), Pártos Gyula (zombori színház) és más építészek.
A szecesszió korának magyarországi építészei egy sajátos, magyar stílust teremtettek, olyant, melynek páratlan darabjai száz évvel később is lenyűgözik az embereket. Valószínűleg ennek köszönhetően kapott az irányzat saját múzeumot is, melyet épp tíz évvel ezelőtt, 2007-ben nyitottak meg a budapesti Honvéd utca 3. alatt. A Magyar Szecesszió Házában állandó kiállítással, korabeli festményekkel, bútorokkal, berendezési tárgyakkal várják a látogatókat, s akinek van alkalma betérni, beleszippanthat a XX. század eleji belsőépítészet hangulatába is.
