2024. május 5., vasárnap

Válságban az ellenzék

Egy év sem telt el, és a legerősebbnek számító ellenzéki csoportosulás, a Szerbia az erőszak ellen kettévált. Alig hogy bejelentette az a blokk, amelyik részt kíván venni a június 2-i önkormányzati választásokon, hogy új szlogent választottak maguknak, vagyis a Küzdelmet választom! (Biram borbu!) alatt vesznek részt ezek után a kampányban, úgy tűnik, még ez sem stabil felállás. Zoran Lutovac, a Demokrata Párt elnöke ugyanis bejelentette, ha nem rendezik a választói névjegyzék kérdését, visszavonul a választási folyamatból.

Azzal, hogy a parlamenti pártok, az ellenzék és a hatalom képviselői tárgyalóasztalhoz ültek, hogy változtassanak a választási feltételeken, illetve elfogadják, beépítsék, alkalmazzák az EBESZ Demokratikus Intézmények és az Emberi Jogok Hivatala (ODIHR) által, a december 17-én megtartott szerbiai többszintű választások kapcsán megfogalmazott ajánlásait, tudni lehetett: az ellenzék és a hatalom között huzavona indul. Valóban mindkét fél a saját érdekei mentén tárgyal, és ebbe bevontak civil szervezeteket és nagyköveteket is. Az ellenzék, azaz a Szerbia az erőszak ellen koalíció három követelést nyújtott át, és bár a hatalom ígéretet tett rá, hogy kettőt megpróbálnak teljesíteni, mégpedig a választói névjegyzék revízióval foglalkozó bizottság megalakulására vonatkozó követelést és a médiában való kiegyensúlyozottabb politikai részvétel kérdését, ám Ana Brnabić, a köztársasági képviselőház elnöke három héten keresztül következetesen kitartott amellett, hogy a belgrádi választások csak június 2-án lehetnek, a többi önkormányzatban pedig júliusban, illetve augusztusban, esetleg az ősz folyamán tarthatnak voksolást. A vita végül az önkormányzati választásokról szóló törvény módosításával zárult, hogy a többi, mintegy 80 (többek között vajdasági) önkormányzatban a belgrádi választásokkal egy időben tartsák meg a választásokat. Itt jelezték az ellenzéki koalícióban többen, hogy a Szerb Haladó Pártot ők csak az adott körülmények között tudják leküzdeni. Mint kihangsúlyozták, az ígéretek és törvénymódosítások ellenére, amikre még számítani lehet, sem biztos, hogy javulnak számukra a választási körülmények, a passzív bojkott pedig nem hoz eredményt, legalábbis a hatalom leváltásában semmiképp. Az ellenzék másik része, a Szabadság és Igazságosság Pártjával az élen, arra mutatott rá, hogy nem engedhetnek a hatalomnak egy ilyen kis engedmény után, minden követelésnek és ajánlásnak eleget kell tenni, hogy igazságos választásokra kerülhessen sor, a hatalom pedig ne tudjon visszaélni a rendelkezésére álló forrásokkal. Már a parlamenti vitában látni lehetett, annak ellenére, hogy az önkormányzati választásokat még nem írták ki (csak Belgrád esetében igen), a kampány folyamatban van. A törvény módosításáról ugyanis nem sok szó esett, a hatalom rossz lépéseit domborították ki (a haladók sem maradtak adósak a viszontválasszal, ők a demokrata hatalom hibás lépéseit firtatták), a saját politikai üzenetüket közölték a hallgatósággal, hiszen élő televíziós közvetítésben követhető a parlamenti ülés. Ám nem maradhatott el egymással szemben a csipkelődés sem, kicsit-kicsit odamondtak egy s mást egymásnak az ellenzéki képviselők.

Belgrádban a hatalmi párt, az SZHP, nemcsak a hagyományos partnereivel, a Szerbiai Szocialista Párttal, illetve a Vajdasági Magyar Szövetséggel együtt indul, hanem több jobboldali pártot is a szárnyai alá vett. Tömbben indul az önkormányzati választásokon. Az ellenzék pedig éppen hogy morzsolódik. Éppen ezért az ellenzéki pártok időről időre egymás fejéhez vágják, összezavarva ezzel a választópolgárokat: van valódi és van álellenzék, amely a hatalom szekerét tolja.

Ám mint azt az egyik ellenzéki képviselő kihangsúlyozta, nem szabad „elbelgradizálni” az önkormányzati választásokat, hiszen Vajdaság területén minden községben és önkormányzatban is voksolás várható. Habár a legtöbb pénz a fővárosban forog, legalább annyi polgár jövőjét befolyásolja az előttünk álló szavazás Belgrádon kívül. Mégis úgy tűnik, a hatalom sem feszült rá eddig erre a kérdésre, az ellenzék számára pedig… még mindig Belgrád az elsődleges cél.