A nyári vadászidény tájainkon nem csak a fürjek, a galambok és a vízi szárnyasok vadászatának a kezdetét jelenti. A különböző zöldtömörülések ilyenkor kezdenek vadászni a vadászokra, és a határt járva vadorzókat meg tiltott eszközöket keresnek.
A törvény világosan kimondja, hogy az elektronikus csalisípok használata Szerbiában tilos, és a vadászok többsége ezt tiszteletben is tartja. Voltak, vannak és sajnos lesznek is törvényszegésre hajlamos emberek, ez azonban egyéni hozzáállás kérdése, és nem vonatkoztatható az egész vadásztársadalomra.
Vitán felüli, hogy a törvényszegőket el kell fogni, és példásan meg kell büntetni. Ezzel párhuzamosan azonban tisztázni kell azt is, ki jogosult ezeket az egyéneket felkutatni és az esetben eljárni. Mert ha ezt bárki megteheti, akkor anarchiába süllyedünk, és még ha törvényszegést nem is követünk el, keményen súroljuk az önbíráskodás, a jogtalan eljárás, a közveszélykeltés... fogalmát.
Futólag, példa gyanánt: Nem is olyan régen történt az Atlanti-óceán túlpartján, hogy egy madárvédő megsebesült, amikor a bejelentett, hivatalosan zajló vadászaton a testével akarta megvédeni a kacsákat! Nem vagyunk biztosak, hogy ezt így kell, még kevésbé, hogy eredményes lehet.
Félreértés ne essék, idegen számunkra annak gondolata, hogy törvénysértő vadászokat vegyünk védelembe. Ugyanakkor vadászokként nem egyezhetünk azzal, hogy teljesen kívülálló, hivatalos felhatalmazással nem rendelkező, önjelölt ellenőrök a határt járva, a legálisan bejelentett vadászaton résztvevők után szimatolva abba a kellemetlen helyzetbe hozzanak vadászokat, hogy meglőjék őket. A másik dolog amit ebben a kérdésben ki kell hangsúlyozni, hogy a törvény világosan meghatározza, kinek és hogyan áll jogában közúton közlekedő gépjárművet megállítani és átkutatni. A madarakat védelmező környezettudatos civil szervezetek aktivistáinak erre nincs joguk. A madárvédők tehát nem állíthatnak meg és nem kutathatnak át közúton közlekedő gépjárművet. Ismételjük: megállítani, feltartóztatni, átkutatni... nem a madárvédők illetékessége. Autó elé ugrani, hogy testével megállítsa... Ugyan már!
Ha a fizető vendégvadász és a vadásztató kapcsolatán keresztül szemléljük a kérdést, akkor más indíttatást kell figyelembe vennünk, mint amikor kizárólag a madárvédőket hallgatjuk. A múlt század hetvenes–nyolcvanas éveiben virágzott országunkban a vadászturizmus, akkoriban egy-egy vajdasági vadászegyesület a nyári idényből jelentős bevételt könyvelhetett el, és a bevétel után járó adót be is fizette az állam kasszájába. Ma már sem elektronikus csalival, sem nélküle ilyen eredményt nem lehet megvalósítani, mert nincs annyi madár. De ezekből az időkből maradtak vissza a ma is tartó ismeretségek és kapcsolatok a hazai és a külföldi vadászok között, és ezeknek hála még mindig vannak a nyári idényben hozzánk látogató külföldi vendégvadászok.
Aki idegenforgalommal foglalkozik, az tudja, nincs annál rosszabb, mint amikor a vendég elégedetlenül távozik. Előfordul, hogy gazdag és befolyásos személyről van szó, aki többé nem tér vissza, és keserű tapasztalatait hazájában továbbadja. Ezért akadnak olyanok, akik készek akár a törvényszegést is elkövetni azért, hogy vendégük kedvébe járjanak. Egy messze földről idelátogatónak nem kell ismernie az itteni előírásokat. Azok ismerete és betartása kimondottan az őt fogadó vadásztató kötelessége. De ez már a jogászok és jogalkotók dolga.
A törvényeket be kell tartani, hiszen erre esküdtek fel az egyesületi vezetők, amikor a tisztségüket elvállalták. Ha nem teszik, akkor viszont a következményeket kell vállalniuk. Vendégük magatartásáért is.
