Évről évre, községről községre figyelemmel kísérhetjük őket, kacagunk a poénjaikon, tapsolunk nekik, és közben sejtjük, micsoda erőfeszítés rejlik emögött a gyakran könnyednek tűnő nyári produkció mögött. Mivel legtöbbjük nagyon fiatal, zömmel főiskolás – akiket persze minden alkalommal néhány tapasztalt társuk is segít –, sorozatunkban rövid portréinterjúkon keresztül igyekszünk bemutatni a szerep mögött a színészt és az embert is.
Kőműves Noémi Kishegyesről érkezett, az első évet végezte el idén az Akadémián. Úgy érzi, igazából még csak most kezdi kóstolgatni a színház világát, de amit eddig megtapasztalt belőle, azt nagyon szereti. Kiskorában sokáig foglalkozott versmondással, aztán középiskolásként Szabadkára kerülve Kálló Béla színitanodájában még közelebb került a szakmához. A gimnázium természettudományi szakán nagyon szerette a biológiát, egy ideig az állatorvosi egyetem gondolatával is elkacérkodott. Tanulmányai elvégzése után, ha egy mód van rá, szeretne itthon maradni, viszont meglehetősen bizonytalan azzal kapcsolatban, lesz-e lehetősége valamelyik vajdasági színházban munkába állni. A színjátszás mellett fő szenvedélye a lovaglás, van is otthon két lova; sajnos mostanában csak hétvégente ér rá velük foglalkozni.
A Tanyaszínház produkciójában másodszor vesz részt. Idén már alig várta, hogy elkezdődjön a közös munka Kavillón, óriási szabadságot él meg ebben a környezetben (értve ezalatt úgy a természetet, mint a társaságot). Közben azt csinálhatja, amit szeret, nem utolsósorban pedig hatalmas tapasztalatra tesz szert. Szereti és élvezi az idei előadást is, hamar megtalálta magát benne, a munkát pedig rendkívül jól megszervezettnek tartja, ahol akad szabad idejük is, hogy átgondolják a szerepeiket, ezen túl pedig még szórakozásra is adódik alkalom.
