Évről évre, községről községre figyelemmel kísérhetjük őket, kacagunk a poénjaikon, tapsolunk nekik, és közben sejtjük, micsoda erőfeszítés rejlik emögött a gyakran könnyednek tűnő nyári produkció mögött. Mivel legtöbbjük nagyon fiatal, zömmel főiskolás – akiket persze minden alkalommal néhány tapasztalt társuk is segít –, sorozatunkban rövid portréinterjúkon keresztül igyekszünk bemutatni a szerep mögött a színészt és az embert is.
A pancsovai Székely Bea három éves korától tanult hegedülni, majd a középiskola után az ének szakon gondolkodott. Aztán mégis a színművészeti pályát választotta, idén végezte a harmadik évet az Akadémián. A színházban azt szereti a legjobban, hogy összművészeti szakma, így például most a hegedűtudásának is nagy hasznát veszi, az előző két tanyaszínházas előadást is végigzenélte. Emellett folyamatosan kell énekelni, táncolni is. Másokhoz hasonlóan a megkérdezettek közül ő is azt mondja, annyira a színháznak és a művészeteknek szentelte az életét, hogy egyben ez a hobbija is.
A Tanyaszínház munkájában harmadszor vesz részt, az idei munkát azért szereti és tartja különösen izgalmasnak, mert ezúttal egy szólóének-szám mellett elsősorban a prózai jelenetekben szerepel. Az idén választott darabbak is elégedett, mivel olyan témát dolgoztak fel, ami örökkön aktuális probléma. Munkakeresés, az ebből fakadó (lét)bizonytalanság, karrier vagy szerelem... – mindez a mai, főleg fiatal generációk hétköznapjaiban egyfolytában jelen van. Azt mondja, az intenzív munkatempót nem érzi nehéznek, hiszen már megszokták, és meg is szerették, meg azért időnként szórakozásra is adódik lehetőség. Idén, amikor nincs a színpadon, a kosztümös részlegben teszi magát hasznossá. Ami pedig a legfontosabb: munka és pihenés egyformán jó hangulatban telik.
