Az év vége a zárszámadás, az egész évi teljesítmények értékelésének ideje, amikor a gazda, a vállalkozó, a cégvezető az ünnepek hangulatában egy percre megáll, visszatekint a mögötte levő kalendáriumi évre. A pohárkoccintások elcsendesülése után számba veszi, mit volt érdemes tennie, mi az, ami sikerült, mi az, ami beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A parasztember nem sokkal dicsekedhet, a szélsőséges időjárásról emlékezetes esztendő hol ígért, holt elvett, és a zárszámadás eredménye nem sokkal több a semminél. Amit hozamokban remélni mert az égiektől, azt a földi hatalmak a lenyomott terményárakkal elvettek.
A vállalkozók újabb jelenséggel néztek szembe. A kor kórjával szembesülve már a béreket is növelték volna, de egyre inkább nincs kinek. Az elvándorlás elképesztő méreteket öltött, az inasmesterek még be se tanulták a munkát, máris olajra léptek. Országhatáron túl keresik kenyerüket. Az állami cégek vezetői pedig, ha zsugori igazgató áll az élükön, elégedetlenkedéssel, tiltakozásokkal teli évet tudnak maguk mögött. A postások például kétszer is leálltak az idén munkájukkal.
A közszférában történt némi bérnövelés. Az év utolsó hónapjában többet vihettek haza az egészségügyi dolgozók, a tanárok és más közalkalmazottak, de még pontos adatok arról nem jelentek meg, hogy az átlagbér valóban elérte-e a régóta ígérgetett 500 eurót.
A kisember panaszának nincs vége, de ha a másik szemszögből, felülnézetből tekintünk alá, országos szinten történtek említésre méltó dolgok. Ezekből szemezgetünk a teljesség igénye nélkül.
DŐLT A FAL, DE MEGÉPÜLT
Szerbiában 2019-ben az illetékes minisztérium számítása szerint mintegy 350 kilométer új autóút nyílt meg a forgalom előtt és mintegy 500 kilométer vasúti pályát sikerült felújítani. A legnagyobb figyelmet a 10-es közúti korridor befejezése érdemelte ki, amely negyvenkilenc évnyi tervezgetés, építgetés, több megszakítás, ütemterv-eltolódás, pénzhiány és hasztalan ígérgetés után mégis elkészült, és összekötötte az országot Horgostól Szerbia legdélibb csücskéig. Ezen a szakaszon található az a 26 kilométeres rész is, amely a Grdelicai szorost átszegve Európa legnagyobb építkezéseként maradt a szóbeszédben. A természet folyton közbeszólt, a támaszfal kétszer is ledőlt, hogy végül a hegyoldal elhordása jelentse a megoldást. Csupán ennek a résznek kiépítése mintegy 400 millió euróba került.
SOHA KEVESEBB MUNKANÉLKÜLI
A statisztikai adatoknak lehet hinni, vagy nem. Vitába szállhatunk a készítőikkel, azok módszereivel, de az országos kimutatások szerint ilyen kevés munkanélküli az újabb kori Szerbiában, mint most, még soha sem volt. Arányuk a hivatalos adatok szerint a lélektani 10 százalékos határ alá csúszott, ami azon személyeknek a nyilvántartásból való törlésével is magyarázható, akik nem jelentkeztek időben a munkaközvetítőnél, vagy azoknak munkavállalókként való elkönyvelésével, akik részmunkaidőben, vagy idénymunkát vállalva kerültek a nyilvántartásba. Mégis, a munkanélküliségi ráta mutatóit a tömeges elvándorlás „javította” fel. Pontosan nem tudni, de úgy becsülik, hogy csak 2018-ban mintegy 50 000 fiatal, munkaképes személy hagyta el az országot.
VÉGE A LÉTSZÁMSTOPNAK
A közszférában alkalmazható személyek maximális számáról szóló törvény január 1-től érvényét veszíti. A szerb kormány döntése értelmében öt év után könnyebb lesz az új munkaerő felvétele, de a vállalatok mégsem kapnak egészen szabad kezet. A foglakoztatást továbbra is ellenőrzés alatt tartja a kormány illetékes bizottsága, amely követi az állami pénzek felhasználóinak bérpolitikáját, és ennek tükrében adja ki az engedélyeket. A kormány emellett egy „belső”, a közszféra igényeit szem előtt tartó munkaerő-bázist készít, amely az állami vállalatok közötti könnyebb átjárhatóságot teszi lehetővé a munkát vállalók körében. Ezek után is az új alkalmazottak foglalkoztatása a vállalatok anyagi helyzetétől függ majd, de a nyugdíjaztatás vagy az áthelyezések során megüresedett munkahelyek könnyebben betölthetővé válnak.
Az adatok szerint 2013 óta, amióta bevezették a létszámstopot, az állam 49 000 foglalkoztatottól szabadult meg, és az országban jelenleg a közszféra az össz alkalmazott 6,4 százalékát adja. Az uniós átlag 8,5 százalék körül alakul.
ÚJFÉLE NYUGDÍJELSZÁMOLÁS
A december elején elfogadott Nyugdíj- és Rokkantbiztosítási törvény módosítása értelmében a jövőben az úgynevezett svájci modell szerint számolják el a nyugdíjakat. Ez azt jelenti, hogy 2020 januárjától az ország mintegy 1,7 millió nyugdíjasának havi járandóságát fele-fele arányban az évi infláció és az átlagbér növekedésének arányával hangolják össze. Tulajdonképpen a környező országok többségében ez a gyakorlat, Szerbiában is ez volt 2006-ig, amikor a Világbank nyomására eltörölték. Ha minden igaz, az új számítás szerint januártól a nyugdíjak 5,4 százalékkal lesznek magasabbak.
FÖLDBEN A GÁZVEZETÉK
Karácsony napján Szerbia teljesítette magára vállalat kötelezettségét, és a Török Áramlat földgázvezeték országon belüli szakaszán elvégezték az utolsó hegesztéseket is. A május óta tartó munkálatokat a kitűzött határidőn belül sikerült teljesíteni. Ettől még a gáz nem áramlik a csövekben, mert Bulgária késik a munkálatokkal, de ha minden igaz, akkor jövő ilyenkorra végez, és Szerbia még egy forrásból, a Török Áramlatból is energiaforráshoz jut. Az orosz gáz Törökországon és Bulgárián át Zaječarnál jön be az országba és mintegy 400 kilométeres szakaszán észak felé haladva Horgos közelében elhagyja az országot. Nem kis beruházásól van szó, és ha üzembe helyezik, a vezetéknek köszönhetően biztosabb lesz a jövőbeli gázellátás, mert elkerüli Ukrajnát. Az pedig feltűnő, hogy míg minden egyes közúti szakasz építésének megkezdése, a munkafolyamatok követése, és nem utolsósorban az ünnepélyes útavatók hatalmas médiaérdeklődés közepette történtek, addig a gázvezeték munkálatairól alig beszéltek az illetékesek. Majd az új évben kiderül, miért.
