Bartos Csilla, Bartos Makai Ilona,
Ambrus Rita és Kata Mihály anyaga alapján
Czorda Ferenc pozsegai származású gyógyszerész nyitotta Szabadka első gyógyszertárát 1780-ban, Magyar Korona néven. A város polgármestereként halt meg négy évtizeddel később. Az ő unokája volt Czorda Bódog, „örökös főrendházi tag”, ahogyan azt 1901. deczember 29-én, vasárnap megjelenő Bácskai Hírlap is megírta a „nagy magyar jogász“ kapcsán, akinek eme élethossziglanig tartó kinevezését Ferencz József s.k. és Széll Kálmán s.k. jegyezte. Ugyanő az 1847–1848-as daliás időkben írnokként dolgozott a szabadkai képviselők mellett a pozsonyi diétán. Mondanunk sem kell, vagyis magától értetődő, hogy a Honvédegylet tagja volt.
Mondjuk viszont, hogy szívügyének tekintette, hogy a vonat Szegedről Szabadkán keresztül haladjon tovább Zombor, majd Baja felé. Nagy, küzdelmes idők voltak azok az udvarral, mert az udvarokkal, legyenek azok bárhol, mindig nagy küzdelmeket kell vívni. Ez azért van így, mert különben honnan lehetne tudni, hogy mi a vidék. (Coki!)
Czorda Bódog egyébként azzal a német származású Flatt Endrével, mint a szabadkai városi tanács vezetőjével ejtette meg a kiépítendő vasút első kapavágását, aki újvidéki volt, ott is lett később főispán.
Ha úgy alakul, hogy elindul a Szabadka–Szeged vonatközlekedés, illendő volna a szabadkai oldalon megemlékezni erről a két férfiról, mégis csak jövőre lesz 160 éve annak az első kapavágásnak.
Egyébként, ha valahol készülne vasúti menetrend, úgy jelezzük, mint csőben a lukat, hogy régen, mondjuk száztíz éve, amikor még nem volt fontos a környezetvédelem és annyi ember sem volt a földkerekségen, mint manapság, ötször indult vonat Szabadkáról Szegedre (5:25; 9:51; 14:28; 18:37; 23:03).
A második gyógyszertárat a budai Pöschl Ferenc Xavér nyitotta, Védanya néven. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint a védasszony női védőszent, kül. (különösen, főképp rövidítése) Szűz Mária. Ehhez nincs mit hozzáfűzni, hacsak azt nem, hogy a védanya szót beemeljük anyanyelvünk legszebb szavai közé. Rögvest.
A bazilika mellett nyílt meg a Szent Teréz patika – a harmadik gyógyszertár a városban –, alapítási jogát Kosztolányi Dezső és Csáth Géza nagyapja, Brenner József nyerte el. A patikus családja Frankfurtból Temesvárra került, ő azonban Versecről, özvegy Herzogné patikusné szárnyai alól jött Szabadkára, mivel korán félárva lett és mostohaanyja elűzte a háztól.
A legjobban működő patika neve Kígyó volt, Gálfy György nyitotta a zsinagóga mellett. Politikus, lap- és patikatulajdonos volt egy személyben, nem is csoda, hogy az ő patikája működött a legjobban.
Abban az évben, amikor megszületett a kis Kosztolányi Dezsőke, Őrangyal néven nyílt patika a városban.
A Vörös Kereszt patika tizenhat évvel ezután nyílt meg. A hetedik gyógyszertár neve Szent Rókus volt és Hoffmann József nyitotta, míg a nyolcadikat 1903-ban, tehát éppen harminc évvel azt követően, hogy az apja megnyitotta a Kígyó patikát, Gálfy György fia, Szentháromság néven. Az ő unokájáról volt már szó, mint egy igazi olvasót említettük őt fel korábbi írásunkban.
Akkoriban, vagyis az első világháború vége felé már százezer lakosa volt Szabadkának, vagyis éppen annyi nép lakott itt, mint Szegeden. Csak hát nem építették ki olyan szépre, mert itt nem volt árvíz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a szabadkaiak lemaradtak volna önérzet-méret vonatkozásában a külföldi adakozásokból szépre épített szegediek mögött.
Azután megváltozott a világ. És ez nemcsak a patikák nevében volt tetten érhető, hanem mindenben. Talán még a levegőben is. Nem mindenkinek jutott ugyanis egyformán. De ez nem fizikai tény, hanem érzés, mint olyan pedig vitatható. Tény viszont, hogy a patikák elnevezése mellett szemmel látható a változás, pontosabban annak elmaradása a Rudics utca bal oldalán, ahol megmaradtak a földszintes épületek, míg a másik oldalon sorakoznak a bérpaloták. Az első világháború, az impériumváltás mutatója. Szinte nem is látják, hacsak a befektetők nem. Elfogadják a népek, miként a patikák elnevezését, aminek már több mint egy évszázada semmi köze sincs a gyógyulnivágyók lelkéből az ég felé szálló imáknak.
Semmi sem állandó. Újabban kiderült, a városi könyvesbolt jelenléte sem. Az egykori cipőbolt államosítását követően papírkereskedés, tankönyveket árusító bolt lett, a rendszerváltást követően alakult át magánkönyvesbolttá. Megszűnése olyan, akár a patikanevek megváltozása. Eldönthetetlen, hogy ez érinti-e a lényeget? A rendszerváltás óta megoldatlan lényeget, a könyvek szabad áramlásának kérdését, ami bizonyára bilaterális, országok közötti megállapodás tárgya kellene, hogy legyen. A többi? Leginkább a lélek dolga.
