Játékosság, feloldódás, mélyre hatás

Április 11-e, a magyar költészet napja, nem csupán a tisztelt olvasót, hanem az (olvasó) alkotókat is ünnepi megnyilvánulásokra vagy akár ,,számvetésre” bírja. A jeles alkalomból az alábbiakban nagyra becsült költőtársaimat és önmagamat is vallatom, mit jelent, illetve mit üzen(het) számunkra ma, 2024-ben a líra, mint műfaj valamint életforma.      
Csík Mónika: A vers figyelemből, játékosságból és csendből gyúrt elegy, amelyben benne lakik az egész földkerekség. Benne laknak a színek, hangok, illatok, ízek, a harmónia és diszharmónia, benne a zeneiség, s benne feszül a csend is, a csend, amely a szavakból világlik föl, s odabentre, a tudat mélyrétegeibe vezet. Aki olvasott már verset, költővé vált általa, s a költő olvasó is egyben, hiszen a kettő egymást feltételezi – a verssorok a befogadóban lüktetnek tovább. A költészet révén belekóstolhatunk a teremtés csodájába, a szavakkal alkotás igézetébe. Miképpen Fodor Ákos teszi a 3 negatív szó című pársorosában, amelyben a három kedvezőtlen jelentésű szó összeolvasva, nyelvünk játékossága folytán, pozitív tartalmú kifejezéssé szelídül, s a megnyugtatás, csillapítás gesztusává válik:

nincs
semmi
baj.

S valóban: netán baj származna abból, ha a mindennapjainkat e lírai szemléletmód határozná meg? Aligha. Legfeljebb színesebbé, vibrálóbbá, meghittebbé válna körülöttünk a világ.
Antalovics Péter: A kérdés, vajon minden nap a költészet napja-e, ugyanaz a dilemma, vajon milyen viszonyban áll a vers a valósággal, az élettel, a természettel. Kiragadható-e egyetlen vers, a szöveg ebből a kusza, színes-szagos szövedékből, ami a körülöttünk lüktető világ. Ahogy a magyar költészet napja kiemel egyet, József Attila születésnapját a naptár dátumainak sorából, a vers ugyanúgy jelöl és örökít meg egyetlen pillanatot, mozzanatot, hangulatot, történést, jelenséget, érzést, gondolatot a külső vagy belső világból, természetből. Ezért lehetséges, hogy, bár – például a költőóriásra való emlékezéssel – ünnepeljük a költészet napját, írjuk-olvassuk a verset, a költészet és a vers (ünnepe) nem időben meghatározott; feloldódik benne, átjárja, örök és ebben az örök megismétlődésében egyszeri, megismételhetetlen.
L. Móger Tímea: A vers napjainkban nem csupán lélekemelő, hanem lélekmentő is lehet. Nagyon aktuális műfaj, abból a szempontból, hogy képes ,,kiemelni” a kapkodó, a felszínességek mögött megbúvó emberi lelket a ,,homályból” és nyújt(hat) egyfajta szellemi gyorssegélyt a szükség ínséges idején.
Hiszem, hogy felületes a megközelítés, azt mondani, manapság egyre kisebb a verset befogadó olvasói réteg. A vers valóban magában hordozza a magunkkal való szembesülés kockázatát és ezt nem mindenki hajlandó vállalni. Azonban éppen a sokszor ,,átkosnak” kikiáltott közösségi médiafelületek teszik lehetővé, hogy ,,szembe jöjjenek” velünk lírai sorok, akár csak rövid idézetek formájában és már ezek az apró költői üzenetek is elindíthatják az embert a vers-és az önfelismerés folyamatában.
Alkotóját pedig a vers sok esetben megmenti, még saját magától is.
Minden nap, versben való nap, csendben és zajlásban egyaránt. Életforma ez a fajta szellemi és zsigeri nyitottság, amely mint ilyen, kicsit önátadás is.
,,Felület vagyok”, amely úgy jó, ha mélyekig enged és hat.