Az elmúlt években közterületről két biciklimet is ellopták, mégpedig három alkalommal. Ez ma már viccesnek tűnik, de akkor nem volt az. Az egyik, egy új túrakerékpár, soha nem került elő. A bicikli fényes nappal tűnt el a városka egyik legforgalmasabb pontjáról. Bár odazártam a biciklitartóhoz, ez nem zavarta a tolvajt, fogta és elvitte zárastul. A túrabicikli után sokáig nagyon fájt a szívem, mert jó bicaj volt, de ennél még fontosabb, hogy a barátaimtól kaptam ajándékba. A másik kerékpárt, egy tíz-egynéhány éves férfibiciklit viszont kétszer is ellopták tőlem, de mindannyiszor megkerült. Először a rendőrség és egyik barátom közreműködésével talált haza. Másodszor viszont magam szereztem vissza, miután felismertem az utcán, és mondtam a rajta ülő férfinak, hogy ez az én ellopott biciklim, és menjünk a rendőrségre tisztázni a helyzetet. Erre fogta a biciklit, a kezembe nyomta, majd elsétált. Azóta is ezt a biciklit használom.
A biciklilopások tanúsága, hogy drága biciklizárra többé nem költök, mert azzal vagy anélkül a tolvajok bármikor és bárhonnan ellophatják a régi és az új biciklit egyaránt.
