Már a kisvárosokban is megjelentek a fenyőfaárusok. Nem is akármikor, hanem december első napjaiban. Bár az adventi időszakban már javában benne vagyunk, mégsem értem, mire föl ez a sietség. Szokásunk szerint december 24-én díszítjük fel a karácsonyfát – akkor kérdem én: minek megvenni már december elején? A központban sétálva azt látom, hogy piacnapokon bizony keletje van a messziről érkező fenyőknek, az árusok pedig ilyenkor itt vesztegelnek napról napra, hétről hétre. Itt éjszakáznak, itt töltik a napjaikat, hogy a jónépnek legyen karácsonyfája. Érdekes módon az ortodox karácsonyra már se hírük, se hamvuk, pedig a lakosság némi hányada szerb nemzetiségű. Biztos, ami biztos, ők már idejekorán megjelennek, kínálják a portékát, nem is olcsón, a sietősebbje pedig viszi is. Már most. Vajon fel is díszítik? Mivel korán besötétedik, sokan pedig szántszándékkal nem húzzák le a redőnyt, így sok helyen látni lehet: a fa már feldíszítve áll, teljes pompájában tündököl. Bennem ez nagyon furcsa érzést kelt. Mintha el akarnánk sietni az ünnepet is, ahogyan manapság mindent elsietünk, mert rohanni kell, menni egy másik munka, egy másik cél felé. Ezt a tempót diktálja az élet, de attól még megadhatjuk a módját a legszentebb ünnepünknek, és betarthatjuk a szokásainkat, adózhatunk a hagyományainknak, hiszen azt az örömteli pillanatokat a mában kell megélni, nem pedig egy hónappal korábban – hogy az ünnepnek valóban megmaradjon a varázsa!
