Néhány évvel ezelőtt még tartottam magam egy jó szokásomhoz, hogy egy fárasztó nap végén kerékpárra pattantam és körbebringáztam kis városkánkat, levezetni egy kicsit a gőzt. A kis körutam során egyáltalán nem éreztem a forgalom „nyomulását”, kellemes volt a friss levegőn, nyugodtan végig lehetett suhanni az utcákon. Ennek az egészséges és hasznos szokásomnak sajnos már jó pár éve nem hódolok, kihagyva pont azt az időszakot, amikor Temerinben rohamléptékkel beindult a városiasodás. A tömbházak gomba módjára szaporodnak, a nagyvárosi zajtól menekülők pedig előszeretettel választják új otthonukként a kertvárosi hangulatot idéző Temerint. Jobban mondva csak múlt időben beszélhetünk erről, hiszen a forgalom egyre inkább emlékeztet a nagyvárosi rohanásra, a parkolók hiánya pedig szemmel látható. Az autók sokszor összevissza parkolnak, a zaj, a tumultus egyre zavaróbb. A változást akkor érzékeltem a leginkább, amikor nemrégiben ismét rászántam magam és gyakrabban bringáztam a település utcáin. Ezúttal azonban már erősen érzékelhető volt a változás. Két keréken, mondhatni nem voltam hozzászokva a nagyvárosokra jellemző nyüzsgéshez, az egymást érő, száguldozó autókhoz. Teljesen más érzés volt ezt bringázás közben megtapasztalni. Hiányzik az a régi, csendesebb Temerin, ahol esetemben a kerékpározás nem a forgalommal való küzdelemről, hanem a kikapcsolódásról szólt.
