A telefonom körülbelül egy héttel ezelőtt egyik pillanatról a másikra megadta magát. Reggel még ránéztem, válaszoltam néhány üzenetre, majd amikor néhány perc múlva újra felemeltem, már semmire sem reagált, hiába nyomkodtam, a töltőre is feltettem, de semmi. A SIM-kártyát áttettem egy körülbelül tízéves telefonba, amellyel telefonálni és SMS-t küldeni tudok, de mást nem igazán. Nem vagyok az a típus, aki folyamatosan a telefonján lóg, de megdöbbentett, hogy mennyi mindenhez van szükségünk rá. Például nem tudok bevásárolni, mert az általam leggyakrabban látogatott üzlet sokszor csak az alkalmazásuk felhasználóinak biztosít kedvezményeket, nem tudom követni a közösségi oldalakat, e-mailt sem kaphatok, így nap közben többször is be kell kapcsolni a laptopot, hogy ha valami fontos érkezik, azt elolvassam, és a híreket sem tudom olyan intenzitással követni, ráadásul a telefonomban lévő telefonszámaim sincsenek meg. Nincs fényképezőgépem, ami sokszor jól jönne a munkában is, és paff neki, 1-jén még a villanyóránk állását sem tudom elküldeni az illetékeseknek. Persze a nem lementett fényképeim, és a telefonba írt jegyzeteim is eltűntek. Viszont, amióta elromlott a telefonom, sikerült egy könyvet elolvasnom.
