Kis falunk utolsó helyben lakó papja, a falu papja, igyekezett megreformálni az egyházi szolgálat, közelebbről a misézés egyes elemeit. Ezek közé az újítások közé tartozott az éjféli mise előbbre hozatala. Az éjféli miséből esti hétórás mise lett, amit a hívők nem nagyon bántak, mert nem kellett hajnalig bóbiskolni a templomban. Hiszen az éjféli mise után a templomba járó hívő általában hajnali fél kettő körül került ágyba.
Javában tartott az esti hétórás „hajnali” mise, a hívők figyelme is kitartott – egy bizonyos ideig – nem bóbiskoltak, mint az éjféli misén szoktak egyesek. Az atya prédikációja azonban a szokásosnál kissé hosszabbra nyúlt – még ő is frissebb volt, mint éjfélkor szokott lenni –, az óra kis mutatója pedig már egyre közelített a 8-as számhoz. Ahogy közeledett a nyolc óra, a hívek egymás után szállingóztak ki a templomból, ami feltűnt az atyának és szokásos modorában meg is fedte az időnap előtt távozni készülő híveket:
– Mi van, mi van? Kezdődik a tévében a Hofi?
