Akarva-akaratlanul is folyamatosan Bródy János Ha én rózsa volnék című szerzeményének dallamai jutottak eszembe a minap, amikor azon morfondíroztam, vajon mi lenne, ha kacsa volnék. „Ha én kacsa volnék, soha sem rohannék, egész álló nap csak a vízben úszkálnék, és ha egyszer mégis új utakra kelnék, lassan bandukolva gyorsan visszatérnék” – dúdolgattam magamban, miközben az járt a fejemben, hogy bizonyára a kacsák élete sem fenékig tejfel, vagy legalábbis nem olyan nyugodt és kiegyensúlyozott, ahogyan azt а mi szemszögünkből elképzeljük, olykor bizony nekik is akadhatnak sürgős dolgaik, amelyek kizökkentik őket a mindennapok ritmusából, legalábbis erre enged következtetni az, hogy a minap állítólag „gyorshajtó” vadkacsát mért be egy traffipax Svájcban.
A hírügynökségi jelentések szerint a berendezés a Bernhez közeli Köniz városban rögzítette a vadkacsát, amely óránként 52 kilométeres sebességgel repült egy olyan területen, ahol mindössze 30 km/h a megengedett. Az egyik helyi lap cikke szerint néhány évvel ezelőtt már történt hasonló eset, amelynek során egy kacsa ugyanilyen mértékű kihágást követett el, ezért a település lakóiban felmerült annak a gyanúja, hogy esetleg valamiféle tréfáról, vagy számítógépes trükkök segítségével létrehozott felvételekről lehet szó, a rendőrség azonban cáfolta a találgatásokat, mondván, a szigorú előírások miatt a traffipax-felvételeket lehetetlenség manipulálni.
Kacsalét ide vagy oda, azt hiszem, mindenkinek jobb lesz, ha gyorsan elfelejtem a spontán módon született szövegszerűségemet, és maradok az eredetinél, ha már úgy hozza az élet, hogy éppen dallikázni támad kedvem.
