Megdöbbenve vette tudomásul, hogy az általa viszonylag gyakran látogatott üzlet biztonsági őre minden ok nélkül ráripakodott, amiért a szokásosnál hosszabban időzött az egyik terméknél, mondván, ha már kibontotta, meg is kell azt vásárolnia, meséli az egyik kedves ismerősöm, aki annyira meglepődött a teljesen megalapozatlan felvetésen, hogy szinte földbe gyökerezett a lába, csak nézett a hatvanas férfire, és hirtelen azt sem tudta eldönteni, hogy felháborodjon, és kikérje magának az efféle viselkedést, elküldve őt melegebb éghajlatra, vagy inkább megsértődjön, és húzza fel az orrát, határozott léptekkel távozva az üzletből. Végül az utóbbi mellett döntött, ám még mielőtt elgondolkodhatott volna azon, hogy vajon jól tette-e, vagy sem, furcsa dolog történt. A biztonsági őr utánasietett és bocsánatot kért tőle. Elmondta neki, hogy a főnökei szerint nem elég határozott a vásárolókkal szemben, ezért kilátásba helyezték, hogy ha nem változtat ezen, akkor el kell búcsúznia az állásától, ami a végső megsemmisülést jelentené számára, hiszen ennyi idősen már szinte lehetetlen olyan munkát találni, amiből meg tudnak élni a súlyos betegségben szenvedő feleségével. Az ismerősöm rámosolygott, majd csak annyit mondott: „Semmi baj, megértem!” Büszke volt rá, hogy nem bocsátkozott szóváltásba az illetővel, hanem felülemelkedett a sérelmein, és megfogadta, hogy hasonló helyzetben legközelebb is igyekszik hasonlóan viselkedni, hiszen sohasem tudhatja, kinek milyen nehézségekkel kell szembenéznie, és kinek milyen terheket kell magával cipelnie.
