Lejárt a vezetői engedélyem. Meghosszabbításához ötévente el kell mennem orvosi ellenőrzésre, mivel szemüveges vagyok. Már fejből tudom a procedúrát, ugyanis 20 évesen vizsgáztam le, azóta pedig már néhányszor megtettem ezt a kört. Nem kellemes esemény korán kelni, sorban állni, várakozni, nem is keveset, majd rendelőről rendelőre járni, várni a „kedves nővéreket”, hogy szólítsanak. Összesen négy pecsétet kellett összegyűjtenem, hogy megkapjam azt a papírt, amivel majd a rendőrségre tudok menni tovább intézni a jogosítvány kidolgoztatását. Mindenhol szinte ugyanazt kérdezték: beteg vagyok-e, műtöttek-e, szedek-e valamilyen gyógyszert napi szinten, okoztam-e vagy volt-e részem közlekedési balesetben. Ahogy sorban nemmel válaszolgattam a kérdésekre, akkor jöttem rá, hogy milyen szerencsés vagyok, nem vagyok beteg, nem kell gyógyszert szednem, balesetben sem volt részem. Ekkor futott át az agyamon az egyik kollégám mondása: Csak orvossal, ügyvéddel, rendőrrel ne legyen az embernek dolga! És milyen igaza van, a többi napi, a pillanatnyi felmerülő gondokat meg csak megoldjuk valahogy…
