Gyakran eltöprengek a világ „apró csodáin”. Így mondjuk azon, hogy a Nap micsoda fantasztikus égi kemence, hisz a világűr hőmérséklete mínusz 270 Celsius, a Nap pedig csaknem 150 millió kilométerre van tőlünk, mégis úgy perzsel, mintha a kovácstűzhely mellett állnánk. És teszi ezt már több, mint 5 milliárd éve, és még legalább ugyanennyi ideig sugározni fog, mígnem hidrogéntartalékait felemésztve vörös óriássá hízik és felperzseli minden bolygóját.
Óhatatlanul belegondolok ilyenkor abba is, hogy e hatalmas égi kohónk, éltető Napunk valójában csak egy jelentéktelen csillagocska. Mert mondjuk a jól ismert Nagy Medve, avagy a Göncölszekér csillagképben a szekér saroglyáját képviselő Dubhé (medve) – amely 124 fényévre van a Földtől – 226-szor fényesebb a Napnál. A hátsó kocsikereket jelképező Merak (ágyék) 79 fényévre van tőlünk, abszolút fényessége a Napénak 57-szerese, felszíni hőmérséklete mintegy 70%-kal nagyobb a Napénál. Az Orion csillagképben található Betelgeuse-ről nem is szólva, annak átmérője ugyanis 1000-szerese a Napénak, vagy a VY Canis Majorisról, amely 2100-szor nagyobb a Napnál.
A gondolatsor igazán akkor válik elképesztővé, ha belegondolunk, hogy az égbolt bármely tetszőleges pontjára vetjük is tekintetünket, attól függetlenül, hogy adott esetben látni-e ott valamit vagy sem, tudhatjuk, azon az elképzelt – és bármely elképzelt – ponton mintegy tűszúrással befelé, „mélyre” haladva sok-sok milliárd Nap van. Milliárdszor milliárd tetszőleges pontban milliárdszor milliárd csillag... megannyi bolygókban gazdag naprendszer.
A kérdésnek – vajon hány milliárd „ponton” nyüzsöghet az élet e végeláthatatlan téridőben? – csak a képzelet szab határt.
