2024. április 27., szombat
ELKÉSZÜLT MAGYARKANIZSA MONOGRÁFIÁJÁNAK MÁSODIK KÖTETE

A lokálpatriotizmus az igazi megtartó erő

Fejezetek a Délvidék múltjából 4. címmel nemzetközi történelemtudományi és művelődéstörténeti konferenciát szerveztek csütörtökön Szegeden. A konferencián minden évben más-más témát vitatnak meg, idén Magyarkanizsa története a 19–20. században – a legújabb kutatások tükrében – címmel megrendezett tanácskozás került a szakemberek érdeklődésének homlokterébe.

A magyarkanizsai származású, Szegeden élő Forró Lajos történésztől, a Délvidék Kutató Központ alelnökétől megtudtuk, évekkel ezelőtt Magyarkanizsa város egykori polgármesterétől, Nyilas Mihálytól kapták a felkérést, írják meg a község monográfiájának második kötetét. A feladatot szívesen vállalták. Azóta elkészültek a kötet gerincét képező tanulmányok, amelyek megjelenését megelőzte a megvitatásukra szervezett mostani konferencia. A több fejezetből álló kötet 1 hónapon belül meg is jelenik. Remélhetőleg folytatása is lesz, a titói rendszertől napjainkig tartó időszak szakszerű feldolgozása képezi majd a harmadik kötet gerincét.

A kutatóközpont elnöke, Zakar Péter elmondta, tematikus konferenciák szervezésén túl egyéb projektekben is részt vesznek. Az 1944–45-ben ártatlanul kivégzett katolikus papok rehabilitációja, sírhelyük felkutatása és emlékhelyek kialakítása szintén a feladataik közé tartozik. A következő ilyen emlékhely kialakítására Csonoplyán kerül sor a nyáron, ahol az ottani plébános, Haug Antal – akit ’45-ben elhurcoltak, koncentrációs táborba zártak, igazságtalanul meghurcoltak – tiszteletére emléktáblát állítanak föl, és megkísérlik a jeltelen sírját is felkutatni, majd rendbe hozni. A központ ezen túlmenően több kötetet, kiadványt jelentetett meg, s messzemenően támogatja a Délvidék történetével foglalkozó fiatal történészek, kutatók érvényesülését, publikálási lehetőségét.

Nyilas Mihály, a vajdasági kormány alelnöke egyéb elfoglaltságok miatt nem tudott részt venni a konferencián, helyette Kávai Szabolcs, Magyarkanizsa közoktatással megbízott tanácstagja üdvözölte az egybegyűlteket. Megköszönte a Délvidék Kutató Központ közreműködését, és az általuk felkért szakemberek támogatását a község monográfiájának megírásában, majd felidézte a munkálatok megkezdésének körülményeit. A 2008-as választási győzelem után Nyilas Mihály polgármesternek az volt az első teendője, hogy elolvassa a község monográfiájának első kötetét, és megismerje Magyarkanizsa múltját. Ez volt az alapfeltétele annak, hogy ki tudja jelölni a község jövőbeni mozgásterét, lehetőségeit, fejlődésének irányvonalát.

Kávai megszívlelendő tanácsa szerint nem is szabadna pályáznia polgármesteri posztra annak a politikusnak, aki nem ismeri az adott település múltját, történelmét, hiszen e nélkül nincs és nem is lehet jövőképe. A monográfia második kötete egy viharokkal teli évszázadot dolgoz föl: első világháború, gazdasági hanyatlás, Trianon, világválság, II. világháború, megtorlások stb. Mindezek ellenére a kanizsai ember hihetetlen alkalmazkodási képességéről, túlélési ösztönéről, élni akarásáról tanúskodik az a makacs elhatározása is, hogy minden megpróbáltatás ellenére megpróbál a szülőföldön maradni és ott érvényesülni. Ezek után mégis mi a haza, a szülőföld, teszi fel a szónoki kérdést Kávai? Nem annyira az egyik vagy a másik ország, inkább a Tisza-part, a kanizsai nagytemplom, az iskola, ahova kötődünk, a helyek, emberek, akikhez közel álltunk. A lokálpatriotizmus az igazi megtartó erő, ami tulajdonképpen egyenlő a szülőföld szeretetével.

Ezután került sor a Délvidék Kutatásáért Emlékérem átadására. A rangos elismerést az idén Olasz Lajos történésznek, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusának ítélte oda a kuratórium a jugoszláv–magyar kapcsolatok feltárásáért, a hadtörténeti és diplomáciai kutatások témakörében írt dolgozataiért s az e terén elért eredményeiért.

A konferenciát a Délvidék Kutató Központ, a Délvidéki Szemle folyóirat, a Magyar–Szerb Akadémiai Vegyes Bizottság Magyar Tagozata, a SZAB Délvidék Kutatóközpont Munkabizottsága, Magyarkanizsa Önkormányzata, az SZTE BTK Új- és Legújabb-kori Magyar Történeti Tanszéke, a Gál Ferenc Főiskola és az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar szervezte.