Ma Tóth Gabi az egyik legsokoldalúbb énekesnő Magyarországon. A közönség 2005-ben ismerhette meg országos szinten, amikor a Megasztár második szériájában a 3. helyen végzett. Szerepelt már színházban, táncos műsorban, valamint a Sztárban Sztár című műsorban is. Az X-Faktor zsűrijében, mint egyetlen hölgy tag, eddig háromszor foglalt helyet (2013-ban, 2014-ben és 2016-ban). Az MTVA Duna csatornáján futó A DAL című műsorban először 2012-ben láthatták a nézők. Az idén újra színpadra lép a Hosszú idők című dalával. A főpróba szünetében beszélgettem vele a stúdió előterében.
Néhány évvel ezelőtt Kovács Katival készítettem interjút, és előtte megpróbáltam felkészülni. Nem sikerült. Néhány nappal ezelőtt egyeztettük veled a mai találkozónk időpontját és kezdtem felkészülni Tóth Gabiból, de azt hiszem, hogy ez sem sikerült. Szerinted fel lehet készülnie egy riporternek Tóth Gabiból?
– (Bájosan mosolyog)… addig jó, amíg nem tudsz felkészülni egy előadóból. Ez számomra azt jelenti, hogy nagyon sok helyen jelen vagyok, sok dolog történik velem. Örülök, hogy hívnak, keresnek, és úgy érzem, hogy szeretnek is. Kaptam számos szakmai elismerést és közönségdíjat is. Sok dolgot kipróbálhattam, és remélem, hogy még több dolog vár rám. Nagyon boldoggá tesz, hogy 28 évesen már ennyi minden van a hátam mögött. Megadatott az, hogy olyan dolgokat csinálhatok, amelyeket szeretek, amelyekben jól érzem és megmutathatom magamat.
A legújabb projektumod a TOTOVA nevet kapta, melyet egyesek nem igazán néznek jó szemmel…
– Jó lenne nem foglalkozni a nem jól néző szemekkel, de nyilvánvaló, hogy egy előadó nem teheti ezt meg, mert nem csak a pozitív visszajelzésekre kell figyelni, hanem időnként az ellendrukkerekre is. Sokan mondják azt, hogy ne foglalkozzunk mással, csak a zenével. Tartok tőle, hogy ez nem lehetséges. Kell néha az, hogy szólj a közönséghez, jelen esetben arról, hogy ez a névválasztás senki ellen sem történt. Erről hosszabban is írtam a hivatalos oldalamon. A Totova Projekt egy művésznév, amelynek semmilyen politikai vagy más indíttatása nincs, ezt a zenei vállalkozásomat neveztük el így. Ezzel senkit nem szerettem volna megsérteni. Egy félrekonferálás hozta létre, mi pedig eljátszottunk ezzel a szóval. A név mögött egy egész projektum áll, különböző zenészekkel és különböző stílusú autentikus hangszerekkel. Sok mindent belegondoltunk, megnéztük, hogyan néz ki leírva, hogy hangzik kimondva. Játszottunk vele, újraértelmeztük. Jelenti legalább annyira azt is, hogy Tóth TOVA, azaz, hogy a Tóth tovalépett egy másik szintre… Tehát, ahogyan ezt már mondtam, ez csak játék a szavakkal. Nincs értelme többet belelátni és rosszindulattal fröcsögni.
Az utolsó mondatod egész más értelmet ad a névnek!
– Természetesen! Az ember változik, kipróbálok új dolgokat, más területeket. Időnként tovább kell lépni, fejlődni kell. Sok zenei stílusban kipróbáltam már magamat, most egy új zenei világ egy új nevet is kívánt. Amikor egy előadó nevet választ egy új projektumhoz, biztos vagyok benne, hogy nem politikai indíttatásból teszi, vagy azért, hogy valakiket megsértsen, megbántson. Nem is értem, hogyan merülhet ez föl bárkiben is. A bántó szándék egy előadónak nem lehet a célja, értelmetlen volna. Én érzelmeket szeretnék közvetíteni és boldogságot adni.
Mit lehet tenni azokkal, akik ezt nem így gondolják?
– Vannak emberek, akiknek bármit csinálsz: nem tudsz jót tenni, beléd marnak. Én úgy gondolom, hogy többet ér, ha szeretettel válaszolok, és nem kezdek bele egy oda-vissza játékba. A szeretet az egyetlen út, hogy lecsendesítsük azokat a fájdalmakat, ellenérzéseket, amelyek ilyenkor az emberek lelkében vannak.
A tovább lépésnél maradva. Ez azt jelenti, hogy a rockos Tóth Gabi tovább lép egy népies vonalra?
– Ez csak részben igaz. Én maradok a rockos Tóth Gabi, de a zenésztársaimmal igyekszünk egy új stílust kitalálni, fejleszteni. Ebben a stílusban, projektumban, az egyik dalunkban meg fog jelenni majd az R&B, a másik kicsit tuc-tucosabb lesz, de természetesen a rockos vonal is megmarad. Mindegyik én vagyok. Voltak különböző korszakaim, és mindegyikben jól éreztem magam. Az útkeresés mindig ott volt a szemem előtt, mindig éreztem, hogy mit kell tennem. Most pedig mindet szeretném újra átélni, újra átadni a közönségnek.
Mióta is énekelsz?
– Már 16 évesen elkezdtem az éneklést, ezt a szakmát, de egy 16 éves ember nem tudja, nem érzi még, hogy mit is szeretne csinálni, mi is állna neki igazán jól. Minden tini változtat valamit. Akár a hajszínét, az öltözködési stílusát, bármit, és egyszer csak megérkezik, megtalálja önmagát. Az eddigi korszakaimban jól éreztem magam, és nem szeretném elfeledni, csak tovább vinni, felfrissíteni, ötvözni a mai kornak megfelelően. Az említett stílusokat, ha nem próbálom ki, akkor most nem lennék olyan, nem lennék az, aki most vagyok.
2012-ben is itt találkoztunk A DAL stúdiójában, akkor rövid platinaszőke hajad volt, most pedig derékig érő hosszú barna hajad van. Melyiket szeretted, szereted jobban?
– Mindegyik én voltam. Nem éreztem soha azt, hogy az egyik hajjal vagy a másikkal a kinézetem jobb lett volna. Mindezek korszakok, szárnypróbálgatások …TOVAbb lépések voltak!
Végignéztem A DAL főpróbáját. Nekem nagyon tetszett, de te ilyenkor hogy érzed magad a színpadon?
– Gondolom, nem árulok el titkot azzal, hogy ha azt mondom, hogy egész másként érzem magam a főpróbán, mint az élő show-ban. A főpróbán nem teljesen az érzésekre, az érzelmek közvetítésére koncentrálok, arra amit majd át akarok adni, hanem sokkal inkább arra, hogy technikailag minden rendben legyen, hová álljak, mikor hová lépjek, merre nézzek. Ez egy TV-s produkció. Sok-sok kamera jön-megy, egyszer ebbe a kamerába kell nézni, aztán amonnan jön a világítás. Ebből fog összeállni a produkció. Szóval ez egy nagyon sok figyelmet igénylő műfaj. A főpróbán nagyon jól éreztem magam, nagyon nagy boldogság van a szívemben azért, hogy egy saját dalt énekelhetek.
Ha a zsűri szerint változtatni kéne a dal szövegén vagy a koreográfián vagy valamely más elemen, akkor azt megváltoztatod, vagy mindenféleképpen végig viszed azt, amit elképzeltél?
– Nagyon fontos az, hogy ha valaki véleményez, akkor abból kiszedegessem azokat az elemeket, amelyek úgy érzek, hogy lényegesek, vagy fontosak és építő jellegűek, és segítik a munkámat, a produkcióm színvonalát. Nincs bennem olyan: „no már pedig azért sem!”, mert ez attól függ, hogy vajon mit fognak mondani. Ha kapok olyan véleményt, amit úgy érzek, hogy bele tudok tenni abba a bizonyos 3 percbe, és ezzel még jobb lesz a produkcióm, akkor természetesen a csapatommal és a szerzőtársakkal (Molnár Tibor Attila és Lotfi Begi) át fogjuk gondolni.
Nem titok, hogy a párod az egyik szerzője a Hosszú idők című dalodnak, valamint, hogy a Roma Soul csapatban ott áll A DAL színpadán. Mennyire hangoljátok össze, hogy melyik dalban, produkcióban mi legyen benne vagy mi ne?
– Legtöbbször az esti órákban találkozunk, akkor érünk haza. Minden lecsendesedik, és elkezdjük átbeszélni a dolgainkat. Szeretünk este a csendben alkotni, de az, hogy melyik produkcióban mi legyen, az igazán nem szokott téma lenni, mert mindenki tudja, hogy mit szeretne, hogy szeretne lépni. Annyi gondolat jön elő, hogy biztos nincsenek, nem lehetnek ütközések ilyen téren.
Játsszunk el egy gondolattal! Megnyered A DALt, és májusban utazhatsz Kijevbe az idei Eurovízióra…
– Az aztán megváltoztatna mindent. Természetesen teljes erőbedobással készülnék, és segítene nekem abban, hogy elérjem a céljaimat. Úgy érzem, elég rutinos színpadi előadó lettem az elmúlt 12 évben, és úgy hiszem, megértem annyira, hogy magabiztosan tudjam képviselni hazámat egy nemzetközi versenyen.
…és ha nem nyered meg A DALt…
– Nem fogok elkeseredni, hiszen jelenleg alkotói szabadságon vagyok. A lényeg, hogy megmutathattam a dalomat, az új projektumomat. Két nagyobb munka is lefoglal. Az egyikben Geszti Péterrel készülünk a február 25-ei jubileumi Rapülők nagykoncertre, amelyen a testvéremmel, Tóth Verával leszünk vendégfellépők. A másik munkám, ahol Alföldi Róbert rendezésében Mária Magdolnát fogom alakítani a Passió XXI. című darabban. Ez nagyon nagy dolog, hogy rám gondoltak. Dolgozok tovább a csapatommal, és meglátjuk, hogy mit hoz a jövő…
