2024. április 27., szombat

Egy éve járnak jegyben

A házas élet küszöbén: Temunovity Rita és Kartali Róbert az esküvőt szervezik

Temunović Rita a Pannon RTV szerkesztője, műsorvezetője és Kartali Róbert, a szabadkai városi képviselő-testület kabinetfőnöke immár egy éve jegyesek. A lánykérésre tavaly, pont Valentin-napon került sor, idén pedig megtartják az esküvőt is. A nagy eseményre egy tavaszi napot, május 20-át jelölték ki. A közös jövőjük megalapozása azonban nagy döntések elé állítja őket, a külföldre való távozást is fontolgatják. Beszélgetésünk során erre is kitérünk.

• Hogyan kerültetek össze? Az együtt élés hogyan erősítette meg a kapcsolatotokat?

Róbert: Munkánk révén találkoztunk hét éve, és összejöttünk. Azóta boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatban élünk, 2012-ben pedig összeköltöztünk. Akadnak persze súrlódások, de ezeken túltesszük magunkat. Mindketten hajlunk a kompromisszumra.

Rita: Az a mondás járja, hogy egy kapcsolatban a hetedik év a kritikus, és mi pont a hetedik évben kötünk házasságot. Ahogyan azt az öregek mondják, legalább egy kiló sót meg kell enni a másikkal ahhoz, hogy igazán megismerd. Nekünk is időbe telt, mire megszoktunk egymást és megtanultuk kezelni egymás szokásait. Szerintem ez minden kapcsolatnál így van, ilyenkor derül fény az igazságra. Nálunk ez jól alakult. Békén hagyjuk egymást. Ha valamihez a másiknak épp nincs kedve, nem unszoljuk és nem idegesítjük. Inkább megosztjuk a feladatokat. Az érdeklődési körünk hasonló, kikérjük egymás szakmai véleményét is, mindig van miről beszélgetnünk. Nem kényszerülünk arra, hogy a szülőkkel lakjunk, és ez nagyon fontos. A nézeteltéréseket, a problémáinkat mi oldhatjuk meg, nem szól bele senki sem, és ez megerősítette a kapcsolatunkat. Az persze nagy segítség, hogy a gondjainkkal fordulhatunk a szüleinkhez. Szerintem, ha egy mód van rá, a pároknak külön kellene élniük a szüleiktől. Egy kis albérletet csak ki lehet nyögni. Nekünk legalábbis így volt jó, mert rájöhettünk, hogy számíthatunk-e egymásra és tervezhetjük-e a jövőnket egymásra építve.

• Milyen volt a lánykérés?

Róbert: Nem vittem bele túl sok romantikát, habár Valentin-napon történt. Valójában előző nap, a születésnapomon gondoltam megejteni, de Rita elaludt, így másnap kértem meg a kezét, az pedig pont Valentin-napra esett.

Rita: A születésnap alkalmából én is készültem ajándékkal. Egy kis dobozt adtam át, azt csak később tudtam meg, hogy jól ráijesztettem Robira, mert azt hitte megtaláltam a gyűrűt. A lánykérés otthon történt, a kis fészkünkben, Valentin-nap reggelén, még a kávét sem ittam meg. Mindig azt hittem, hogy a férfiaknak ez könnyen megy, de nem így van. Robi nagyon aranyos volt, amikor letérdelt elém, remegett a hangja és a keze is. Igazából volt némi sejtésem, elárulta magát azzal, hogy amikor felébredtünk és átölelt, végigsimította a gyűrűsujjamat. Aznap jöttek a szülők is, és bejelentettük az eljegyzést.

• Az esküvő is rögtön szóba került?

Róbert: A lánykérést követően rögtön belevágtunk a szervezésébe. Azután kiderült, hogy nem is egyszerű összehozni egy lakodalmat. Gyorsan kellett reagálnunk, még így is csak egy napon múlt, hogy a zenekart nem egy bálba hívták el a mi napunkon. Egy évvel ezelőtt mentünk termet bérelni, de már a szeptember is foglalt volt. Szerencsére a május 20-a megfelelt. A szervezésnek és a szülőknek is akartunk időt adni, így különös helyzet adódott, hogy a lánykérés évfordulóját is megünnepelhettük még a lakodalom előtt. Ügyelünk arra, hogy az elképzelések ne ütközzenek és ne legyenek súrlódások. Nem szeretnénk veszekedéseket, igyekszünk olyan megoldásokat találni, amelyek mindenkinek megfelelnek. A szülők tanácsokkal és ötletekkel látnak el bennünket, de nem gyakorolnak nyomást ránk és ez nagyon jó. A lakodalom szervezése alapos odafigyelést igényel, mert nagyon könnyen felesleges költségekbe hajszoljuk magunkat. Úgy gondoltuk, hogy nem is annyira a külsőségekre, inkább a hangulatra helyezzük a hangsúlyt, legyen jó a zenekar és persze a fotós, mert egy ilyen napunk lesz, azt pedig szeretnénk szépen megörökíteni.

Rita: Jól alakult, hogy az elmúlt időszakban sok lakodalomban voltunk, és alkalmunk nyílt belelátni a szervezésbe. Megfigyelhettük, hogy melyik terem, fotós és zenekar felel meg nekünk a legjobban. Sajnos az nem jött össze, hogy a Szent Teréz-székesegyházban esküdjünk meg, mivel felújítás előtt áll, így a Szent György-templom mellett döntöttünk. Az igazat megvallva, eleve ott akartam. A lánykérés után gyorsan elintéztük mindazt, ami a lakodalom gerincét képezi, azután kicsit belekényelmesedtünk. A ruhát mostanában választottam ki, hogy legyen betekintésem az új kollekcióba is. A terem díszítésével még nem igazán foglalkoztunk, de erre nem tervezünk túl sokat költeni. Mostanában divat, hogy a fiatal pár előrukkoljon valamilyen produkcióval. Táncra gondoltam, közös koreográfiára, de Robi nem igazán hajlik erre. Hagyományos lakodalmat tervezünk, amely a mi elvárásainknak is megfelel. Nagy a család, így 250 fős lesz. Robi szülei Kupuszináról és Szilágyiról származnak, én szabadkai vagyok, de igyekszünk összehangolni a szokásokat.

• Egy fiatal házaspár esetében egyik legfontosabb szempont, az otthon, a családi fészek megteremtése. Hogyan oldjátok meg ezt a problémát?

Rita: Házban lakunk, ami nem a miénk. A tulajdonosok külföldön dolgoznak, mi vigyázunk a házra, így valójában nem fizetünk albérletet. Szeretnénk persze mi is egy saját házat. Először hitelben gondolkodtunk, de az egy óriási lépés. Úgy terveztük, hogy a lakodalomból összejövő pénz lenne a hitelalap. Azután arra is gondoltunk, hogy talán ebbe mégsem kellene belemenni. A jelen helyzetben még valahogy kijövünk, de ha hitelt vennénk fel és gyerek is lenne, akkor nem tudom, hogyan boldogulnánk. Márpedig a lakodalom után gyereket is szeretnénk.

Róbert: Felvetődött egy másik ötlet is. Arra gondoltunk, hogy a lakodalom után, amint lehetőségünk nyílik rá, a Prosperitatin keresztül megpróbálunk pályázni egy falusi ház vásárlására. Szívesen laknánk Szabadka környékén, egy magyarlakta közösségben, például Ludason, Hajdújáráson, vagy Kelebián. A banki hitel ötletét pedig egyre inkább elvetjük. Nagyon nehéz a helyzet Szerbiában. A városházán, ahol dolgozom, januártól 35 százalékkal csökkentették a fizetéseket. Ez nagy kiesést jelent, áthúzta a számításainkat. Pont amikor odajutnánk, hogy megvalósítsuk a hitelt, a féléves átlag nem mutatna túl jól. Azon is egyre gyakrabban gondolkodunk, hogy kimenjünk külföldre. Magyarországra, hogy azért ne legyünk messze a családtól. Sokan kérdezik tőlünk, hogy mit keresünk még itt Szerbiában, és ezt a kérdést mi is feltettük önmagunknak. Egyre inkább fontolgatom, hogy felmondok a munkahelyemen.