2024. április 26., péntek

„Alternatívát kínálunk a felszínes értékek ellenében”

A 200 grama–200 dinara koncertsorozat fő szervezőjével, Győri Norberttel beszélgettünk

Körülbelül fél év óta a zentai Rin Tin Tin kávézó havi egy alkalommal eresztékeiben recseg az emelkedett hangulattól, a jó sok decibelen dübörgő bandáktól és a bepréselődött nagy számú közönségtől. Amellett, hogy az underground színtér számos stílusának legkiválóbbjait vonultatja fel a 200 grama–200 dinara koncertsorozat, attól is jelentős, hogy úgy a zenekarok, mint a közönségük Vajdaság egész területéről, sőt északabbról és délebbről is özönlik. Győri Norbert fő szervezőt kérdeztük a rendezvény létrejöttéről, működéséről és távlatairól.

• Régebben is szerveztetek többkoncertes esteket az Ashen Epitaph zenekaroddal, de ezek rendszerint arról szóltak, hogy ti is felléptetek, és hívtatok még baráti együtteseket.

– Kora tini korunk óta részt vettünk koncertszervezésben, van mögöttünk tapasztalat.

Komolyra akkor fordult a dolog, mikor láttuk, hogy a legbiztosabb szervezők a zenekarjainknak mi magunk vagyunk. Ezért aztán belevágtunk elég komoly turné- (kelet európa/balkán/országos) és fesztiválszervezésbe (Overdose, In Metal We Trust), valamint magunk kezdtük kitanulni a menedzsmentet is. Egy idő után kedvenc bandáinkkal léptünk fel, lelkesen vártak bennünket mindenhol, lett hitelünk és befolyásunk. A meghívások nem feltétlenül barátságon alapultak, sok mindenkit épp szervezés közben ismertünk meg. Az egésszel 2013-ban álltunk le, azóta tartalékon voltunk más elfoglaltságaink miatt.

• Mesélj mikor, hogyan született az új sorozat ötlete, és hogyan lépett a megvalósulás útjára!

– Valószínűleg pszichés kényszer nálam, hogy mikor életstílust váltok, először mindig Zentára költözök vissza, és onnan lépek tovább. Ez így volt tavaly év végén is, de ez alkalommal a tiszta 90-es évek fogadott. A szórakozási lehetőségek egydimenziósak, a emberek felszívódtak. Két alternatívád van, és ha az nem tetszik, te vagy a hülye? Másrészt hova és miért is mennél? Csak azért, hogy leidd magad pocsék zenére, unalmas emberek között? Ezt hangoztattam habzó szájjal a Rin Tin Tinben egy hétfő éjjel, majd áttértem valamelyik csodálatos, teljesen felesleges zentai fesztivál hiábavalóságának és középszerűségének elemzésére. Aztán az engem türelmesen hallgató pincér és a tulaj megkérdezték, mért nem szervezünk megint koncerteket, elvégre itthon vagyok. Persze azóta már megint nem, de legalább végre van miért ismét hazajárnom. Áj Láv Zenta.

• Akkor hiányérzetből született az underground bandákat felléptető koncertsorozat ötlete?

– Alternatívát kínálunk a többség által elfogadott és általa megkérdőjelezhetetlennek vélt felszínes értékek ellenében. Jelenleg nincs a környéken választási opció. Egy szakcsoport eldönti, mire van szükség és mire nincs, anélkül hogy kérdezne bárkit is. Te aztán elfogadhatsz valamit kényszerből, amivel talán nem is tudsz azonosulni, vagy apátiába esel, illetve továbbállsz megkeresni a helyet, ahol otthonra lelsz, mint a rút kiskacsa. Ez ellen szerettünk volna tenni. Ezek a koncertek összehozzák a közönséget, kommunikációt kényszerítenek ki az ott lévőkből, ha rendszeresen eljárnak. Remélhetőleg kialakul ismét egy közösség, amely előbb-utóbb önmagát szervezi. Ami fontos, nem jött volna létre semmi, ha nincs Hard’n’Heavy a rádióban, Nyári Ifjúsági Játékok, Szigeti Bandi Öreganyjának udvara, Speed Limit, Annuska, Panta Rhei, Floyd, Đoko Bácsi próbaterme, Zeppelin, a zentai dokkon zenélő beszívott jampik, Ada Fest stb. Ezek fontos, nem feltétlen formális kulturális intézmények voltak, még ha a pártalap/sógorkoma/szexuális szolgáltatás alapján kiosztott titulusú kulturális felelősök túl alulképzettek is ennek a felismeréséhez.

• Kik vesznek részt a szervezésben rajtad kívül?

– Természetesen ugyanazokat kerestem fel, akikkel régen is együtt dolgoztunk ilyen-olyan formában, és valami csoda folytán az országot sem hagyták el még, de teljes apátiába sem süllyedtek. Azok az emberek, akik elég felelősségteljesek, s él még bennük egy csepp idealizmus is. Itt az Ashen-Dark-Rini holdudvaráról van szó. A keménymag létszáma egyelőre kicsi, ám remélhetőleg idővel bővül és változik. Mikor az alvó denevérek ismét felébrednek, velük foglalkozunk ismét, tehát szükség lesz olyan helyettesítésre, aki alázatos az esemény szellemiségével szemben. Sajnos nagyon nehéz bármit felépíteni, mocsok könnyű tönkretenni, s szinte lehetetlen helyrehozni.

• 200 grama–200 dinara: csak én nem értem? Mit takar ez a név?

– Jó pár éve Szabácson zenéltünk az Ashen Epitaph-fal egy tekintélyes metálfesztiválon. Az ilyen alkalmak jó esetben a promóció és művészeti orgazmus mellett egyfajta összeborulások is a régi haverokkal, s mindig városnézéssel összekötött lazulásban kezdenek kiteljesedni. Alaposan húzott a fejünk a buli után, mikor pár zenész haverral elmentünk kajálni. Megkérdeztük Markót a Nekropolisból, ő mit eszik, hátha megkönnyíti a dolgunkat a választásban. Elmagyarázta, hogy itt ez a 200 grammos pljeskavica 200 dinárért, ő ezt eszi, egy dinár grammja, szerinte megéri. Rájöttünk, igaza van, ezért mi is azt rendeltük. Arra utal a rendezvény neve, hogy 200 dinárért jól jársz, mert olyan dolgot adunk, amit máshol nem kaphatsz meg, mint pl. Szabácson 1 dinárért a pjeskavica grammját. Most azon röhögünk, hogy mindenki mindenfélét belemagyaráz az elnevezésbe.

• Mi alapján döntitek el, kit hívtok meg fellépni?

– A haverság nem kritérium, soha nem is volt, de előny lehet, mert ismerjük az adott bandát, és megbízunk benne. A legfontosabb a zenei tudás mellett a szerzői zenekar titulus és az anyagi keret. Nem hozunk el olyan bandát, amelynek máshol is van fellépési lehetősége. A funky, rap, rock, pop, reagge, ska, és feldolgozásbandák máshol is esélyt kapnak. A végső döntő pont, hogy meg tudunk-e egyezni. Mindenki jól akar járni, és nekünk célunk, hogy ez létre is jöhessen adott keretek között. A fellépők általában messzebbről jönnek…

• Jöttek már Belgrádból meg Magyarországról is, de persze vajdasági bandák is fel szoktak lépni.

– Kezdetben az volt a koncepció, hogy mindig fellépjen egy környékbeli banda is, aztán rádöbbentünk, nincsenek már környékbeli mozgósítható, száz százalékig aktív zenekarok, akik beleférnek a koncepcióba és zenélni is akarnak. Jelenleg szinte minden fellépő távolabbról jön.

• A stílus nem csak metál: volt már grindcore, punk, alternatív rock stb. Az a lényeg, hogy ne legyen mainstream?

– Soha nem is gondolkodtunk a metál kizárólagosságán. Mi sem csak metált hallgatunk. Punk, rock, noise, industrial, goth, hogy csak a könnyeben emészthetőeket említsem. Olyan bandákat hozunk el, akik jók, ha talán ismeretlenek is, szemben állnak a tömegkultúrával, újat nyújthatnak az embereknek. Mint mikor hallok egy új remek bandát, látok egy jó filmet, jó könyvet olvasok, aztán ajánlom másoknak, ez is ahhoz hasonló. A stílusskála továbbra is bővülni fog. Nekem a mainstreammel semmi bajom, a Metallica, Sex Pistols, Led Zeppelin, Marylin Manson, The Cure is mainstream, mégis szívesen fogadnám őket. De gyanítom, hogy nem tudnánk őket kifizetni.

• Ha jól tudom, a rendezvénysorozat non-profit alapon működik. A belépő olcsó, igaz, sokan is jönnek, a Rin Tin Tinben ilyenkor mindig nagy tömeg van.

– A rendezvény elsődlegesen nem profit alapú, de szeretne profitálni, hogy továbbra is befektessen. A közönség egy része még a szüleire támaszkodik, vagy maga is családot tart el, és igen gyakran havi 25 000 dinárból gazdálkodik. Nekik sajnos nem olcsó, de kifizetik. A Rin Tin Tin kávézóban pedig nem nehéz tömeget csinálni.

• Nehéz kigazdálkodni a meghívott zenészek honoráriumát, útiköltségét?

– Sok év tapasztalata van már mögöttünk. Irreális dolgokat nem vállalunk be, mi már elég jól megtanultuk, mi mennyit ér. Mértékkel kockáztatunk, és nem hamarkodunk el semmit. Ez az egyedüli ok, amiért nem nehéz kigazdálkodni.

• Esetleg sikerül valamit félre is tenni? Pl. hogy nagyobb gázsiért fellépő bandákat is hívhassatok a későbbiekben?

– Van egy összeg, amit bővítésekre szánunk rövidtávon, hosszútávon pedig technikai fejlesztésre. Persze távolabbi zenekarokat is hívnánk, de az többe kerül, ahhoz jelentősen nagyobb számú közönség szükséges és drágább belépő. Ezzel még sakkozni kell, de előbb-utóbb ez is bekövetkezik.

• Mért esett a választás a Rin Tin Tinre? Elképzelhető, hogy a rendezvény egyszer csak „kinövi” ezt a remek, de nem túl nagy szórakozóhelyet?

– Egyelőre ez volt az egyedüli fájdalommentes megoldás. Ott senki sem tudálékos, és megvan a kölcsönös bizalom. Szeretnénk az egészet máshogyan és más helyszínen is megoldani, de a rinis csapat valószínűleg akkor is ott lenne, mert italárusítással már végképp nincs kedvünk foglalkozni.

• Nemcsak a bandák jönnek sok felől, hanem a közönség is özönlik Vajdaság minden szegletéből, sőt Magyarországról is érkeznek rendszeresen.

Ennek sajnos van egy olyan oka is, hogy sehol semmi nem történik ilyen stílusban 50 kilométeren belül. Magyarországról az elvándoroltak érkeznek, akik gyakran hozzák magukkal az ottani barátaikat is. Épp találkoztam egyik barátommal, aki Németországban él, s mondta, mennyire jó, hogy csináljuk ezt, legalább van miért hazajönni néha. Ez egyszerre jó és rettenetesen szomorú. Továbbra is érdekes jelenségnek tartom a zentaiak távolmaradását, de már megszoktam ez elmúlt tizenpár év alatt. Sokkal fontosabb, hogy Topolya, Szabadka, Becse, Temerin környékéről veszik a fáradságot és eljönnek Zentára.

• Mivel próbáljátok tovább emelni a színvonalat?

– Sok alternatív művészeti ág létezik még, amit össze lehetne itt kötni. Egyszer volt eddig képkiállítás, ezt is jó lenne rendszeresíteni, akárcsak a felolvasásokat. Az embereket tanítani kell az aktivizmusra, kultúrateremtésre, mert úgy tűnik, sok iskolában ezt nem adják át kellőképpen.