Pejin Attila a zentai Városi Múzeum vezetője egyúttal a Dudás Gyula Múzeum- és Levéltárbarátok Körének oszlopos tagja is, ezen belül a kiadó bizottság vezetője. A szervezet által kiadott monográfiák azt a mindenkori célt szolgálják, amit még induláskor, 1961-ben tűztek ki az akkori tagok, hogy a város első írásos említésének 750. évfordulójára, 1966-ra kiadják Zenta monográfiáját. Hamar kiderült, hogy ez teljességében ilyen gyorsan nem teljesíthető – ekkor született az ötlet, hogy rendszeresen monográfia-füzeteket fognak kiadni, melyek a majdani „nagy monográfia” egyes fejezeteit, alfejezeteit jelentik majd. Ezzel gazdag kiadványsorozat indult el, amely a mai napig folytatódik.
A történészt a Kör jelenéről és jövőjéről kérdeztük.
Az utóbbi időben változott-e a munkátok jellege a korai évekhez képest?
Pejin Attila történész (Fotó: Szögi Csaba)
– Sajnálatos módon az utóbbi években a Dudás Gyula Kör tevékenysége mindinkább csak kiadói munkára szorul. Ez utóbbinak a csúcsa mindenképpen a 2000. év, amikor megjelent a monográfia első kötete. Ezt követően évente jelentek meg újabb monográfia-füzetek és -kötetek. Ami nagyon fontos; a ’61-es megalakulás óta ez a tevékenység töretlenül folytatódik. Viszont az első évtizedekben a szervezet sok minden mással is foglalkozott, például közművelődési feladatokkal. Ugyanakkor annak idején sem a múzeumnak, sem a levéltárnak nem volt önálló kiadói tevékenysége, hanem ez a Dudás Gyula Körön keresztül kanalizálódott. 2006-ban vetődött fel az ötlet, hogy egy kicsit műhely jellege legyen a Körnek, ezáltal a mindenkori szerzőink kisebb lélegzetű munkákkal is tudtak jelentkezni a továbbiakban. Voltak ugyanis évek, amikor nem jelent meg egyetlen füzet sem. Egyrészt fogytak a szerzők, másrészt pedig jelentős idő kell egy-egy hosszabb kézirat elkészítéséhez, így a beérkező munkák száma nem mindig követte az igényeinket. Egy-egy almanachba viszont beleférnek rövidebb írások is, adalékok, kutatások közben felbukkanó, azokat részlegesen érintő, néhány oldalt kitevő témák. Ezt éveken át sikerült rendszeresen megjelentetni, ám az utóbbi időben már ezzel is akadnak problémák, hogy elegendő kéziratot begyűjtsünk hozzá. Annak ellenére, hogy van már néhány fiatal szerző is, akikre időnként lehet számítani.
Ezek szerint érkezik az utánpótlás?
– A Dudás Gyula Kör alapvető problémája, hogy nem tud civil szervezetként működni. Rettenetesen sok itt a háttérmunka, amit a pillanatnyilag meglévő tagok, egyéb munkahelyi tevékenységük mellett, idő hiányában nem tudnak teljességében vállalni. Ezért lenne jó minél több fiatalt bevonni, hiszen ez már az ő világuk. Jelen kellene lenni például a Facebookon. Van egy egészen profi honlapunk is, de nincs, aki feltöltse a tartalmakat. A Facebook viszont gyorsabb, egyszerűbb, és általa fel lehetne hívni a figyelmet a Kör létezésére. Nem feltétlen tagtoborzásra gondolok, hanem először is arra, hogy egyáltalán érdeklődjenek iránta az emberek. Ami a hatékonyságot illeti, nem elsősorban pénz kérdése ez esetünkben. A helyi önkormányzat részéről van felénk egy jóindulat, anyagi biztonságot jelent a támogatásuk. Az almanachok rendszeres megjelenése is ennek köszönhető, ami nagy dolog. Az alaptevékenységeinket finanszírozza. És ha van egy ilyen biztos bázis, ahhoz már tudunk pályázni is. A Kör a köztudatban még él, tapasztalható iránta jóindulat, amit jó lenne megtartani. A mindenkori tagságon múlik, mennyire tud élni mindezzel.
Az idén milyen kiadványokra számíthatnak az olvasók?
– Az utóbbi évek problematikája, hogy már az almanach kiadása is csak egy kettős számot jelent évente. Most is egy ilyen készül, ami hamarosan a nyomdába kerül, a bemutatója pedig januárra várható. Emellett a múzeum, a VMMI-vel karöltve, újrakiadásra bocsátja még a névadónk, Dudás Gyula bölcsészdoktori disszertációját 1886-ból, melynek címe Szerémi György emlékirata. Ezt is az almanachhal együtt fogjuk bemutatni. A Dudás-kultuszt próbáljuk többféle módon is fenntartani.
