Évről évre, községről községre figyelemmel kísérhetjük őket, kacagunk a poénjaikon, tapsolunk nekik, és közben sejtjük, micsoda erőfeszítés rejlik emögött a gyakran könnyednek tűnő nyári produkció mögött. Mivel legtöbbjük nagyon fiatal, zömmel főiskolás – akiket persze minden alkalommal néhány tapasztalt társuk is segít –, sorozatunkban rövid portréinterjúkban igyekszünk bemutatni a szerep mögött a színészt és az embert is.
Szilágyi Áron Újvidékről érkezett a Tanyaszínház csapatába. A színházi világgal 10 évvel ezelőtt került közelebbi kapcsolatba, amikor a Színes Szilánkok Diákszínpad tagja lett. Egyből megtetszett neki az a közeg, a társaság, voltak is már ott régi ismerősei. Az Akadémia előtt 7 évig aktívan részt is vett a munkájukban. Mert hogy idén meg ott fejezte be a harmadik évet. A vajdasági színházakat nagyon jónak tartja, a pestiekkel összehasonlítva is. Egy szemesztert ott töltöttek, akkor volt alkalma megfigyelni azt a „gépezetet”, ahol a 365 napból a színészek átlag 300-at munkával töltenek, és tulajdonképpen sorozatgyártás folyik. Azt is izgalmasnak tartaná kipróbálni, de azért az Akadémia elvégzése után legszívesebben itthon maradna, ha valamelyik színházunkban kaphatna munkát. Barátságosabbnak és emberközelibbnek érzi ezt a közeget.
Áron képzőművészeti középiskolát végzett grafika szakon, tehát elsősorban a művészetek érdeklik, ugyanakkor imád focizni, ez is jelentős részét elfoglalja a szabadidejének. Amikor még erre lehetősége adódott, nyaranta egész napokat, reggeltől estig rúgták a bőrt a barátaival, éppen csak ebédelni ugrottak haza. Strandolni is szeret, és úgy általában a természetben lenni. Fontos számára a mozgás, egy helyben ülős irodai munkát nem tudna magának elképzelni.
Harmadszor vesz részt a Tanyaszínház munkájában. Rengeteg élményben volt része ez alatt az idő alatt, évről évre valami új gyönyörűséget talál benne. Emellett úgy érzi, rengeteget tanulnak itt, minden előadás új tapasztalat és új kaland. Az idei szerepe negatív figura, „kis besúgó patkány”, ahogy ő fogalmaz, aki azoknak az embereknek tart tükröt, akik a mai világban mindenből hasznot húznak, mindenhová „benyalnak”, s végül mindent megúsznak.
