Hétfő délután a Zentai Alkotóházban Szabó Tönki Károly és Pecze Rózsa tartottak izgalmas, képvetítéssel egybekötött úti beszámolót iráni élményeikről Hamadántól Iszfahánig három hegyen át címmel a Világutazók sorozat keretében.
Világjáróink körülbelül 250 fotón mutatták be kalandjaikat, ezeken keresztül pedig az ősi Perzsiáról és a modern Iránról számos érdekességet, művészeti, filozófiai, gasztronómiai, természetföldrajzi és egyéb jellemzőt is megtudhatott a nagyérdemű, amely igazán szép számmal gyűlt össze (nem újságírói túlzás, a 18 órai kezdéskor alig lehetett ülőhelyet találni, utóbb még álltak is néhányan).
Szabó Tönki az est elején elárulta, az iráni úttal tulajdonképpen 25 éves jubileumot ünnepeltek tavaly: 1990-ben kezdődtek Velebiten a közös túráik a feleségével, Ibolyával és Rózsával. Miután bejárták a Kárpát-medencét, több utazást tettek többek között Törökországban, Szíriában, Libanonban… és mindennek megkoronázásaként élte meg az iráni túrát. Mint mondja, minden útnak meg kell hogy legyen a maga motivációja, ezúttal a hegyvidék adta kihívás jelentette ezt, a gazdag kulturális sajátosságok mellett természetesen.
Rózsa hat év szünetet tartott a hegymászásban, mielőtt 2014-ben elindult Iránba – amit 2015-ben megismételt, mivel első alkalommal részint nem sikerült feljutnia a három legmagasabb csúcs egyikére sem, részint a fotóinak zöme elveszett.
Az újvidéki Železničar hegymászóklub szervezésében repülőn utaztak Belgrádtól Isztambulon át Teheránig, ahonnan busszal folytatták az egyes megállók között. Hamadán ősi város 1200 méterrel a tenger szintje felett, asszír–méd múlttal rendelkezik, és innen indult el a perzsa birodalom megteremtése. Több helyen szerepel a Bibliában, hozzá köthető többek között Eszter könyve és a purim ünnep is, Jeruzsálem után a második legszentebb helye ez a zsidóságnak – ehhez képest a ma másfél milliós városban mindösszesen 12 zsidó él (legalábbis az idegenvezető ezt állította). Fontos még megemlíteni, hogy utolsó éveit itt töltötte Avicenna is, a középkori muszlim gondolkodás legnagyobb alakja. Hőseink megcsodálták a bazári forgatagot, megkóstolták a helyi ételkülönlegességeket, majd el is indultak az első csúcsot meghódítani.
Az Alvand csúcsa 3580 méterrel van a tengerszint felett, a hozzá vezető út Rózsa szerint majdnem a tetejéig könnyedén járható, ám ott „sziklás kalandok” következnek, így ő beérte ennyivel. Károly továbbment, néhányadmagával fel is jutottak, de utána jött a neheze, a leereszkedés. Miután ezt a szakaszt is szerencsésen letudták, beszámolt egy élményéről, amikor egy árnyasabb ligetben egy helyi család hűs dinnyével megvendégelte – ennek emlékére most ő kínált meg bennünket datolyával! Megnéztek még egy lélegzetelállító cseppkőbarlangot, majd jöhetett is a következő hegy.
A Teherán melletti Tochal-hegy legmagasabb csúcsa 3964 méter, és ezt Rózsának is sikerült megmásznia, igaz, az út alsó részét felvonóval tette meg. De ily módon legalább több ideje volt „odalent” a Tigrisek völgyében szétnézni, ami szintén lenyűgöző. Károlynak pedig a teheráni bazárban volt nem mindennapi élménye: a 14 milliós város forgatagában földivel, méghozzá ismerőssel találkozott! Egy vajdasági szerb hölgy él ott iráni férjével és gyermekeikkel… Aztán a családlátogatás, majd a történelmi és egyéb érdekességek megtekintése után – itt volt például Perszepolisz, a Nagy Sándor által felégetett ősi perzsa főváros is! – ismét elindultak a harmadik, mégpedig Irán legmagasabb csúcsának meghódítására.
A Damavand 5610 méteres. A hegylábnál 2200 méter magasan fekvő Reinek falucskában gyűjtöttek erőt, majd 4000 méterig öszvérekkel cipeltették a málhát. Károly végül majdnem legyűrte ezt a csúcsot is, de amikor már egy egész napja hegyibetegségtől szenvedett, 5100 méteren visszafordult. A társaságból mindössze hárman tartottak ki végig.
Ezután következett még csak a Kaszpi-tenger felüdítő élménye, majd Iszfahán forgataga, a szintén kalandokban bővelkedő hazaút, és a néző szeme itt szinte már káprázott a megannyi pazar fotó látványától, amelyek a narrátori szövegtől függetlenedve szinte saját történeteket meséltek.
