Gondolatébresztő beszélgetésnek lehettünk fültanúi és résztvevői szerda este a zentai Zen kávéházban, a szórakozóhely és a Magyar Mozgalom közös szervezésében került erre sor A migráció sötét démona címmel, két szakember, Perák Zsuzsanna szociális munkás, a Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület munkatársa és dr. Hódi Sándor pszichológus, író, társadalomkutató, valamint a moderátor, Kókai Péter kollégánk irányításával. Beszélgetés migránsokról, közösségi félelmekről, jelenről és jövőről – így szólt a beharangozó.
A téma kapcsán nyilván legtöbbünknek kialakult már a markáns véleménye a közelmúlt történései kapcsán, ám a szervezők úgy gondolták, talán szolgálni lehetne még egy pluszdimenzióval, mivel mindaz, ami a média által eljut hozzánk, talán némileg torzít a valóságon, véletlenül vagy tudatosan is, hiszen könnyen lehetünk manipuláció áldozatai. Célszerű volt hát megszólítani valakit, aki napi kapcsolatban áll a migránsokkal, tehát nem csupán a tömeggel, illetve a média által kiragadott személyekkel találkozik, hanem az egyénnel, az emberrel. Másrészt pedig hajlamosak vagyunk rá, hogy a félelmeink irányítsák a véleményünket – erre a problémára pedig elsősorban a pszichológus adhat választ.
A magyarországi, 1995 óta működő nonprofit Menedék egyesület kizárólag migránsokkal és menekültekkel foglalkozik, Perák Zsuzsanna 14. éve a munkatársuk, terepen és befogadóállomásokon dolgozik. Véleménye szerint a média csak a tömeg szintjén, általánosítva mutatja be a migránsokat, ezen belül is leginkább csak a negatívumokra fókuszál, így félelmet gerjeszt az itteni lakosságban. A szociális munkás viszont az egyén szintjén foglalkozik a menekültekkel, megismeri a háttértörténetüket, az egyedi problémáikat is, ezáltal az ő félelmeiket és céljaikat is. Ily módon teljesen más kép alakul ki magáról a „tömegről” is. Mivel a szakember számára innentől már nem számít tömegnek. A félelem tehát mindkét félben megvan, és ezt elsősorban megfelelő kommunikációval lehetne feloldani.
Hódi ellenkezőleg, távolabbról kíván rálátni erre a „problémahegyre”, a migrációs kérdésre. Az ember világba vetettségéből fakadó szorongásában erősen kapaszkodik abba a közegbe, azokba az emberekbe, akik közé született, a nyelvbe, az életformába, egyszóval a kultúrába. Mert ez az ember biztonságérzetének alapja. Ha pedig úgy véljük, ezt a közeget valami veszély fenyegeti, fokozódik bennünk az ősi szorongás. A globalizációval eleve egy olyan folyamat indult el, amely látszólag az egyénnek kedvez, a nemzeti kultúrákat viszont igyekszik felmorzsolni. A közösséghez ragaszkodó emberben, aki az értéket nem elsősorban az anyagi javakban látja, ez eleve szorongást kelt. Amennyiben pedig nagyméretű, idegen kultúrájú tömeg, migrációs hullám áramlik be a hazájába, az óhatatlanul fellazítja az amúgy is lazuló kötelékeket, és félelmet kelt, hogy a kultúrája semmivé válik, s ezzel együtt a saját énje is.
Szó esett még a reális veszélyről is, amely fenyegethet bennünket a migránsok részéről. (Perák a saját gyakorlatában nem találkozott olyan menekülttel, akinél például lőfegyvert találtak volna, soha nem érezte magát fenyegetve, még a nagy tömegek érkezése idején sem – noha azt elismeri, maga a tömeg lehet ijesztő.) Felmerült az orvosi segítség visszautasítása is, az élelmiszerek eldobálása, a média manipulatív, szenzációhajhász hozzáállása és még számos más kérdés, végül a közönség is megosztotta gondolatait és feltette kérdéseit, és ha az est végére nem is lettünk bölcsebbek, talán többekben is elültették a szakemberek a téma továbbgondolásának csíráit, ami egy szép napon elvezethet akár a probléma helyes megoldásáig is.
