Azt hiszem, valamiben azonos véleményünk van. A közlekedés katasztrofális nálunk. Újvidéki adatokkal nem rendelkezünk ugyan, mert ezeket nem tárták a polgárok elé, de az országos adatokhoz hozzájutott a sajtó. Elképesztő: tavaly csaknem ezer ember vesztette életét utainkon, az idén már 539, s tízezren megsérültek. Csak múlt csütörtökön és pénteken 10-en haltak meg az utakon.
A január 1-jén életbe lépő új közlekedési törvény megszigorítja a közlekedési szabályokat, de korántsem szavatolja, hogy be is válik. Újvidéken egy fia közlekedési rendőrt napokig nem látni az utcán, csupán akkor, ha baleset után helyszínelést végeznek. Hogy fogják ellenőrizni, lepontozni a szabálytalanul közlekedőket? Mert máris olyan sok szabálytalanságnak vagyunk szemtanúi, annyi áldozatot követel a figyelmetlenség, hogy az már felér egy kisebb háborúval. Talán a háborúban sem vesznek oda többen. Számtalanszor látjuk például, hogy nemcsak a sárga, hanem a piros jelzésen is átsiklanak az országúti gazemberek, kihajtanak a főútra a mellékutcából, jobbról előznek, amire egyes polgártársaink nem is számítanak. A környező falvakban, amelyekben 40-50 kilométer az engedélyezett sebesség, 100-120 kilométeres gyorsasággal száguldanak át a gépkocsik. Záróvonal, kanyar mintha nem is lenne, úgy szelik át az utat. A gépkocsik közötti féktávolságot sem tartják tiszteletben, aminek számos koccanás, sőt tetemes anyagi kár, esetenként sérülés a vége. Arról ne is beszéljünk, hogy hányan vesztették életüket a gyalogátjárón.
Az ilyen közlekedési állapotoknak aligha vet véget az új törvény. Igaz, nem lesz helyszíni büntetés, hanem fekete pontot kap a szabálytalanul közlekedő gépkocsivezető, s ha büntetőpontjai elérik a felső határt, bevonják a hajtási engedélyét. De kit fognak meg? Kit érnek tetten? Nincs annyi rendőr, hogy minden utat ellenőrzés alatt tarthassanak.
Sajnos nemrég én is szenvedő alanya voltam egy őrültnek, amikor bal oldalról a gépkocsimnak rohant, holott szabályosan, a villanyrendőr zöld jelzésén haladtam át az úton. Ha a gépkocsim bal ajtaját találja el, ezt a jegyzetet nem írhattam volna meg. Kijelentette a helyszínelő rendőröknek, hogy nem látta sem a szemafort, sem az én kocsimat. Csak két autót követve, amelyek még átsuhantak előttem, kanyarodott volna a NIS palotája melletti utcába. Szerencsétlen felesége – aki egyhetes babájával az ölében és ötéves kisfiával a hátsó ülésen utazott, sértetlenül megúszta az ütközést – zokogva mondta, hiába könyörögtem a férjemnek, ne száguldjon olyan gyorsan, hiába. Mivel a kocsim első bal kerekéhez és a motorházhoz vágódott a közveszélyes autós, a feleségemmel kisebb sérüléseket szenvedtünk, mégis kórházba kerültünk. Az „ellenfél” csak a szabálysértési bíróság előtt felel, holott a kocsink totális kárt szenvedett, még az alváza is több helyen elgörbült, nem lehet megjavítani. A biztosító például nem ismerte el, hogy autó nélkül maradtam. Ha teszem azt, nem nyugdíjas lennék, s a kocsihasználaton múlna a keresetem, vajon megtérítenék-e azt, hogy nem végezhetem a munkámat? Dehogy, pedig a keresetkiesés külföldön számít.
Tehát nem sok jót, és szabályos közlekedést várhatunk az új törvénytől. Még ha a maximális büntetőpontszámok miatt újból vizsgázni is kell. Csak a nagy helyszíni pénzbüntetés, a jogosítvány azonnali bevonása és az éber ellenőrzés segíthet rajtunk. Szeretném, ha nem lenne igazam és a törvény beválna.
