A topolyai Molnár Marina gyermekkora óta érdeklődik a fotográfia iránt, elmondása szerint már az általános iskola felső tagozatában elkezdett komolyabban fényképezni. A lány a múlt hónapban diplomázott a Budapesti Metropolitan Egyetem fotográfia alapszakán Sebzett jelenlét című fotósorozatával, amely a Diósgyőri Acélművek elhagyatott részein kialakuló élővilágot mutatja be. A diplomamunka nemcsak a képzés sikeres lezárását tette lehetővé a lány számára, hanem azt is, hogy képeivel együtt a neve is megjelenjen a National Geographic Magazin magyarországi felületén.
– Ez egy dokumentarista fotósorozat, amellyel nem a gyár múltját akartam rekonstruálni, hanem azt megmutatni, mi történik egy ipari téren, amikor eredeti funkciója megszűnik, és növények, állatok, valamint új térhasználati módok jelennek meg benne – mondta a lány, és hozzátette, a természet és az elhagyatott helyek iránti érdeklődését tudta összeegyeztetni ebben a témában. Kiemelte azt is, hogy inspirálta, ahogyan a természet és az ipari szerkezetek ezen a helyen együtt élnek, túlmutatva a kettő lényegi ellentétén. – Az állatok a képeken nem pusztán motívumok, hanem önálló szereplők, akik jelenlétükkel megkérdőjelezik a tér kizárólagos emberközpontú értelmezését.
A diplomamunka részletei / Fotó: Molnár Marina
Marina elmesélte, hogy a fotósorozat helyszínét Hajdú D. András, az egyik oktatója ajánlotta, aki úgy vélte, hogy az állatok iránti érdeklődése és a dokumentarista szemlélete miatt érdekes lehet a lány számára.
– Már az első bejárás után személyes kapcsolódást éreztem a témához, a projekt irányát és vizuális nyelvét pedig fokozatosan alakítottam ki. Témavezetőm Somorjai Balázs volt, aki végig figyelemmel kísérte és segítette a munkámat.
A munka több hónapon át készült, miközben a fiatal fotográfus ötször, alkalmanként általában három teljes napra ment el a választott területre. Molnár Marina elárulta, hogy sokszor órákat kellett várnia egy-egy jó pillanatra, és a változó időjárás, a sűrű, tüskés növényzet, valamint a nehezen átjárható, veszélyes épületek szintén nem tették egyszerűvé a munkáját. A sorozat egyes képeinek, mint például az őztetemről készült fotónak az elkészítése megrázó élményt jelentett a számára, viszont jó pillanatokból is akadt néhány: szép emlékként mesélt például a róka felbukkanásáról a területen, amely állat végül több képnek is központi szereplője lett.
– Bíztam benne, hogy a sorozat eljut majd szélesebb közösséghez is, de nem a megjelenés lehetősége miatt készítettem el. A diplomavédésem bizottságában jelen volt a NatGeo Magyarország főszerkesztője, aki pozitívan értékelte a munkámat, így ezután vettem a bátorságot, hogy e-mailben felkeressem a szerkesztőséget. Az e-mailemre kedvező visszajelzést kaptam, így indult el a publikáció szerkesztési folyamata – árulta el a neves lapban való megjelenésről a lány, akinek ezáltal régi álma vált valóra.
Molnár Marina beszámolt arról is, hogy továbbra is a vadon élő állatokra és az ember által átalakított helyekre szeretne fókuszálni a munkája során. Szintén nagy álma az, hogy egyszer akár a National Geographic nemzetközi fotográfusaként is dolgozhasson, de ezen cél felé elmondása szerint fokozatosan szeretne haladni.
Nyitókép: Molnár Marina
