2022. június 30., csütörtök
Sinkovits Péter

Sinkovits Péter

Zentán születtem 1946-ban. 1970-ben lettem hivatásos újságíró, a Dolgozók hetilap szerkesztőségben, a Magyar Szóhoz 1975-ben kerültem át, a művelődési rovat élére. Napilapunknál irányítottam a belpolitikai rovatot is, valamint szerkesztettem a Kitekintő meg a Tiszavidék oldalakat. 1985-től négy éven át lapunk főszerkesztője voltam, majd egy évtizedig az újság budapesti tudósítója. Nyugdíjaztatásom után tárcaíróként maradtam a lapnál, ezekből Verkli címmel meg is jelent egy válogatás, a kötetet az újvidéki Forum Könyvkiadó gondozta. Ma már szinte kizárólag a művelődési témák érdekelnek. Ténykedésemet méltányolva megkaptam a Magyar Szó életműdíját, valamint az Aranytoll díjat. A Magyar Szó az életem volt – és maradt.

Cikkeim:

Csalimesék

Bevallom, rosszul áll a szénám a mesékkel. Lévén használaton kívül – felejtem őket. Már keverem a Hamupipőkét meg a Hófehérkét, ki hagyta el a cipellőjét, és melyikük harapott mérgezett almába. A...

Az idő mérlegén

ELSZÁMOLÁS. Szavazások. Szerkesztőségekben. Az egyiken – lévén addig döntetlen az eredmény – az én voksom mozdítja el az ingát; ahogy a kezemet

Visszatalálás

Cseregyerek. Ismerkedjünk meg először ezzel a kifejezéssel. Nos, a múlt század hatvanas és hetvenes éveiben újságjaink együttműködtek külföldi társlapokkal, ennek keretében