2022. január 27., csütörtök
Sinkovits Péter

Sinkovits Péter

Zentán születtem 1946-ban. 1970-ben lettem hivatásos újságíró, a Dolgozók hetilap szerkesztőségben, a Magyar Szóhoz 1975-ben kerültem át, a művelődési rovat élére. Napilapunknál irányítottam a belpolitikai rovatot is, valamint szerkesztettem a Kitekintő meg a Tiszavidék oldalakat. 1985-től négy éven át lapunk főszerkesztője voltam, majd egy évtizedig az újság budapesti tudósítója. Nyugdíjaztatásom után tárcaíróként maradtam a lapnál, ezekből Verkli címmel meg is jelent egy válogatás, a kötetet az újvidéki Forum Könyvkiadó gondozta. Ma már szinte kizárólag a művelődési témák érdekelnek. Ténykedésemet méltányolva megkaptam a Magyar Szó életműdíját, valamint az Aranytoll díjat. A Magyar Szó az életem volt – és maradt.

Cikkeim:

Az idő mérlegén

ELSZÁMOLÁS. Szavazások. Szerkesztőségekben. Az egyiken – lévén addig döntetlen az eredmény – az én voksom mozdítja el az ingát; ahogy a kezemet

Visszatalálás

Cseregyerek. Ismerkedjünk meg először ezzel a kifejezéssel. Nos, a múlt század hatvanas és hetvenes éveiben újságjaink együttműködtek külföldi társlapokkal, ennek keretében

Tereprajzolatok

Három lépés után máris megáll, szemügyre vesz mindent, aprólékosan, akár csak egy fűcsomót, hátha található rajta valami érdekes, esetleg asszociációk sorát indíthatja el; így halad tovább:...

Belül az utolsó utazáson

Melyik az a pillanat, amikor kénytelenek vagyunk belátni, fel kell adnunk. Amikor az egyszeri élet végérvényesen peremvidékre szorul, a tárgyak és dolgok immár másként értelmeződnek. „Nem érdemes...