2022. május 22., vasárnap
Ternovácz Áron

Ternovácz Áron

A Magyar Nemzet polgári napilap belpolitikai rovatának újságírója vagyok, emellett a Nemzeti Tehetséggondozó Nonprofit Kft. ösztöndíjasa. Korábban a – szintén anyaországi székhelyű – Metszet.info portálnak írtam politikai elemzéseket, illetve publicisztikákat, aminek révén több cikkem megjelent már a Mandiner online oldalán is. A helyzetből adódóan jelenleg félig Temerinben, félig Budapesten élek.

De ne siessünk ennyire előre az időben. Családunk ötödik tagjaként láttam meg a napvilágot Újvidéken, még az 1996-os esztendőben. Az egészségügyi szakközépiskolát is itt végeztem el. Középiskolás éveim alatt az újvidéki Vojvodina Ökölvívóklub regisztrált versenyzője voltam. Sportolói tevékenységem miatt döntöttem úgy, hogy tanulmányaimat Szegeden folytatom, gyógytornász szakirányon, így 2019 óta már diplomás gyógytornászként is számon tartanak. A képzés alatt érdeklődésem a közélet, az újságírás felé fordult. Gyakorlati tudásom gyarapításához először a Temerini Újságnál kaptam lehetőséget, majd pedig a főbb szegedi eseményekről tudósíthattam a Vajdaság Ma hírportált. 2021-ben megszereztem a Szegedi Tudományegyetem kommunikáció- és médiatudomány képzésének mesterdiplomáját, így mára kommunikációs és médiaszakemberként is hivatkozhatok magamra.

Mivel jelenleg főként magyarországi kommunikációs térben publikálok, örömmel tölt el, hogy a Magyar Szónak köszönhetően lehetőségem nyílt rá, hogy gondolataimat publicisztikák formájában megosszam szülőföldem olvasóival is.

Cikkeim:

A halál áruba bocsátása

A nagy karácsonyi bevásárlás előtt néhány héttel a német Aldi üzlet kasszájánál várva egy számomra (is) kellemetlen beszélgetésnek vagyok fültanúja. Egy harmincas évei derekán járó nő épp szeszes...

Áram és fűtés nélkül?

A 2020-as esztendő derekán egy pillanatra sem gondoltam volna, hogy néhány nap leforgása alatt minden gyökeresen megváltozhat körülöttünk.

Személyiségünk rabjai

A tavasz kezdeti napjai lenyűgöznek. Az első megjelenő napsugárral feltöltődnek tartalékaink. Mintha minden életre kelne. Nem véletlen tehát, hogy közelebbről szeretném megtekinteni az ébredő erőt.

Életet jelentő állampolgárság

– Gyertek, gyerekek! Borsófejtés – kurjantott dédnagymamám felénk a maga népies, erős hangjával, miután visszatért a szüretről családi házunk kertjéből.

Békét ígértek

Állok a családi házunk udvarán, a testvéreimmel játszunk. Ragyogóan süt a nap, már a fák is kivirágoztak.

Tényleg nincs rá időnk?

A mindennapi rohanások következtében csak halogatunk. Közben elfelejtünk élni. Álmainknak, vágyainknak. Ám a kiszabott időtől nem tudunk többet kérni. Emiatt kell intenzívebben élni. Kevésbé félni.

A hibák építenek utat a győzelemhez

Mindannyian hibázunk. Valaki többször, valaki kevesebbszer. A hibák ahhoz szükségesek, hogy ne állapodjunk meg, ne legyen az életünk olyan, mint az állóvíz.

A sors keze? A hit ereje?

Kolos barátom egy neves kutatóintézetben dolgozik, s elmondása szerint munkájából adódóan nagyon kevés szabadidő felett rendelkezik.

Vár bennünket a boldog új esztendő

Csak sétálok. Felfelé igyekszem. Az út hol rögös, hol sima. Olykor hatalmas viharfelhők gyülekeznek a fejem felett. Néha bőrig ázok. Máskor az ezerszínű

Elrabolható a karácsony?

Péntek délután van. Már alkonyodik. Sétálok a budapesti rakparton, lekanyarodom az Országház mellett. Az impozáns falak mögül már kivillannak a karácsonyfa díszei. Az ország karácsonyfájáé. A...

Lánykérésből férfikérés

Vajon megkérheti a nő a férfi kezét? Vagy csak fordítva? Tényleg jót tesz társadalmunknak, pszichénknek, ha engedünk a 21. század feminista törekvéseinek? A

Kék színű mámoros függőség

– Ne feledd, a Facebook minden felhasználónál függőséget okoz – jelenik meg előttünk a felirat hatalmas betűkkel egy digitális óriásplakáton. Utastársaimmal szkeptikusan felnevetünk az autóban, mit...

A tömegmédia áldozata

A szegedi vonatállomáson állok. Budapestre mennék, de a járatom sehol sem látom. Az idő borús, és kísérteties csend van, akár egy horrorfilm valamelyik ijesztő jelenete előtt.

Rear view of casual businesswoman raising her hand to ask the question on education event in a board room.

Miért nem kérdez a magyar?

Néhány évvel ezelőtt az a megtiszteltetés ért, hogy a szakkollégiumom meghívásából egy nagyon izgalmas nemzetközi konferencián vehettem részt Budapesten.

Mindenütt jó, de legjobb a hazai

Tudjuk jól, minden országnak, vidéknek megvan a maga jellegzetessége. Ezekből a sajátosságokból olykor sokat tanulhatunk, illetve hazahozhatunk egy darabot magunkkal. Az idei utazásom tanulságosra...

Kiváltságos a kor, amelyben élünk?

Sajnos én már nem ismerhettem a dédnagyapámat, hiszen még a születésem előtt elhunyt, viszont édesapám sokat mesélt róla. Főként azokból az időkből, amikor még ő is gyermek volt, és együtt jártak a...

A meg nem hallott milliók

„Mi éljük az életünket, meg ők is élik a sajátjukat. Szépen, egymás mellett” – gondoltam. Még gyermekként. Aztán, ahogy megnőttünk, úgy változtak meg a dolgok körülöttünk. Rájöttem, mégsem ilyen...

Budapest, 2021. j�nius 19.
Magyar szurkol�k a a koronav�rus-j�rv�ny miatt 2021-re halasztott 2020-as labdar�g� Eur�pa-bajnoks�g F csoportj�nak m�sodik fordul�j�ban j�tszott Magyarorsz�g - Franciaorsz�g m�rk�z�s v�g�n a Pusk�s Ar�n�ban 2021. j�nius 19-�n.

Az éjjel nem ért véget

A regnáló és az eggyel korábbi világbajnok, az idei Európa-bajnokság címvédője meg az esélytelennek kikiáltott magyarok. A halálcsoport.

Isten, a haza és a szerelme előtt

Egész nap az estét vártam. Az írek ellen játszottunk. Számomra egy nehéz nap után talán nincs is annál jobb tevékenység, mint leülni a kanapéra, és egy jéghideg sör elfogyasztása mellett a nemzeti...