Réges-régen olvastam a könyvet a tanyákról és pusztulásukról, de még magam előtt látom a képet: akasztott fekete kutya lóg egy oszlopon. Elkeseredést és tehetetlenséget is áraszt a fotó. A tanya...
2022. január 27., csütörtök
Fodor István
1953-ban születtem Zentán, Fölsőhegyen lakom. 1977-ben az újvidéki Magyar Tanszék végzős hallgatójaként kezdtem dolgozni a Magyar Szó zentai szerkesztőségében. 1987-től a Tiszavidék melléklet, majd oldal szerkesztője voltam. 2007-től a Kitekintő, 2012-től ismét a Tiszavidék rovatot szerkesztettem. 2018-ban nyugdíjba mentem. Hét évtized címmel 2014-ben megjelent a Magyar Szó hetvenéves történetét bemutató kötetem, emellett a Magyar Szó által kiadott hat könyvet szerkesztettem. Újságírói/szerkesztői tevékenységemért, a magyar nyelv és kultúra megőrzésében végzett szakmai munkásságomért számos elismerésben részesültem. Egyebek mellett Magyar Arany Érdemkereszttel, Aranytoll életműdíjjal és Zenta Pro Urbe életműdíjával tüntettek ki.Cikkeim:
Azt hiszem, a világ tökéletesen van megalkotva; amit az ember rontott rajta, az már az ő vétke. Úgy érezhetjük, hogy az esztendő hossza is éppen annyi, amennyi
Csikorgós idő volt, olyan rendes karácsonyi, hóval és faggyal.
Csak úgy odaveti – mármint ide, nekem – a régi időkből visszamaradt kitartó újságolvasó ismerősöm: Miért nem írtok már riportot a gazdagokról is? Aztán sorolja a korábbi és újabb írásokat a...
Könnyen lehet, hogy egész év folyamán sem jut el több játék a gyerekekhez, mint ilyentájt, karácsony környékén. Különösképp, ha beleszámítjuk még a serénykedő Mikulást is.
Konzervatív ellenforradalmat kell szervezni – hallom itt is, ott is, mert úgy félrebillent a világ, hogy kifordulni készül önmagából, s ha megteszi, letarol minden eddigit.
A gyerek még csak a kétéves korhoz közelít, de apró ujjával már meghajtja a számítógép egerének a kerekét, és rámutat egy ikonra, hogy „azt”. Régóta nem
Gyerekkorban, meg talán fiatalon is, úgy sejtem, mindenki izgalommal olvas regényt, várva a végkifejletet: csak nehogy meghaljon Winnetou! „Benne vagyunk” a történetben, együtt élünk a hőssel....
Egy óra múlt öt perccel, az autósor végéről idelátszik az országhatár.
Amikor néhány százezer ember bármilyen okból is fölvonul egy ország fővárosában, arra nemcsak a hazai közvélemény figyel föl, von le belőle következtetéseket, örül neki vagy bosszankodik miatta,...
Ajtósi Adalbert sok száz évvel ezelőtt elindult vándorlegényként szülőfalujából, Ajtósról Nyugatra, hogy kitanulja az aranyművesszakmát, szélesebb értelemben az
Levélpapír az asztalon, rajta ferdén írótoll, fölötte esetleg szemüveg. Enyhén giccses csendélet, ám így régről visszatekintve, egy egész novella ott lehet benne.
Ritkán van alkalma nemzetünknek ünnepelni. Akkor is inkább a lelkesedéssel összeforrt reményt és a helytállást, mintsem a győzelmet.
Azt ugyan nem tudom, hogy úgy általában a társadalomban elharapódzott-e a hazudozás, de azt bizton állítom, hogy politikai körökben burjánzik a valótlanság igencsak rút virága.
Homályos számomra, hogy a „csak a vakcina segít" jelszó unalmas ismételgetése mellett miért nem készült megbízható közvélemény-kutatás arról – hacsak nem kerülte el a figyelmemet –, ki miért...
Vannak időutazók. Hogy miként csinálják, az számomra talányos, legfeljebb gyanakszom. Aggasztó viszont, hogy a kíváncsiságból átfutott néhány olvasmány és a hasonlóképpen kevés videó mindegyike
Talán hívő vagy éppen mélyen vallásos embernek kell lenni ahhoz, hogy jobban működjön a világ?
Lassacskán ötven esztendeje, hogy átléptem az anyaország határát. Jókora feszültség munkál olyankor az utasban, pedig semmi különös nem történt.
Ha jól emlékszem, azt olvastam korábban, hogy a kábítószer és a prostitúció után a futballban fordul meg a legtöbb pénz. Az első kettőt legalább tessék-lássék módon igyekszik
Belőlünk, síkságiakból meg mintha az önbecsülés hiányozna, a büszkén megvallott táj, hacsak nem az istállószagúnak mondott poros vidék cövekelt le bennünk, kishitűségre kárhoztatva magunkat.
Tudjuk, persze, hogy egy külügyminiszter munkájának a keretét kormánya politikája szabja meg, mégsem mindegy, hogy miként tárgyal külföldön, milyen a diplomáciai érzéke és képzettsége, hogyan oldja...
Fogalmam sincs, hogy Jézus szavai – Vegyétek és egyétek… – emelték-e föl a kenyeret tiszteleti magasságokba, vagy csak a földi élethez való ragaszkodás: ha élni akarsz, táplálkoznod kell. A kenyér...
Minden ház otthonnak készült, akár építette a tulajdonosa, akár vásárolta vagy örökölte. Amikor a gazdájuk másutt lel otthonra, legyen az ridegebb és idegenebb a korábbinál, a régit – gyakran...
Amikor egy szétszabdalt ország részekre tépett és idegenbe jutott nemzetrészeit kilenc évtized után sem sikerült beolvasztani, megfosztani magyarságától –