2021. április 19., hétfő
Ternovácz Áron

Ternovácz Áron

Temerinben élek. Családunk ötödik tagjaként láttam meg a napvilágot 1996-ban Újvidéken. Az egészségügyi szakközépiskolát is itt végeztem el. Középiskolás éveim alatt az újvidéki Vojvodina Ökölvívóklub regisztrált versenyzője voltam. Sportolói tevékenységem miatt úgy döntöttem, tanulmányaimat Szegeden folytatom, gyógytornász szakirányon. Így jelenleg diplomás gyógytornászként tartanak számon. A képzés alatt érdeklődésem a közélet, az újságírás felé fordult. A gyakorlati tudásom gyarapításához először a Temerini Újságnál kaptam lehetőséget, majd pedig a főbb szegedi eseményekről tudósíthattam a Vajdaság Ma internetes hírportált. Végül sikeres vizsgákat tettem a kommunikáció- és médiatudományi alapképzés különbözeti kurzusaiból, így jelenleg a Szegedi Tudományegyetem kommunikáció- és médiatudományi mesterképzésének végzős hallgatója vagyok. Emellett a magyarországi székhelyű Metszet.info online portálnak írok elemzéseket, illetve publicisztikákat, aminek révén több cikkem megjelent már a Mandiner online oldalán is. Mivel korábban Vajdaságban főleg tudósításaim és interjúim jelentek meg, nagyon örülök annak, hogy a Magyar Szónak köszönhetően lehetőségem nyílt arra, hogy gondolataimat publicisztikák formájában megosszam a vajdasági olvasókkal is.

Cikkeim:

Agyonfilterezett munkakép

Sokunknak a munka alakítja az életritmusát, tagolja a napját. A munkánk révén teszünk szert társas kapcsolatokra. Sokan a munkavállalás perspektívája felől döntenek a gyerekeik iskoláztatásáról, és...

Mértéktelenség

Nincs pénzünk. Nem tudunk félretenni. A több sem elég. Ha megnő a keresetünk, akkor sem élünk feltétlenül jobban, mint korábban. Szinte mindnyájan érezzük azt, hogy ha nem vigyázunk, a pénz

Locsolónak csók jár, három!

A locsolkodás az egyik legszebb népi tradíció (mondom ezt férfiként). Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a hagyomány konzervatív értelemben vett ápolóinak a húsvéthétfő az év legizgalmasabb...

Egy ideig még nem kellünk?

A Szerbiáról készült éves jelentést olvasom. Vajon hány paragrafus reflektál majd az iratban az országban legnagyobb számban jelen levő kisebbségre? Az olvasóprogram keresőjébe így hát beírtam:

Mit kívánhat ma a magyar nemzet?

Mint ahogyan azt Petőfi is mondta, szabad sajtó nélkül nincs nemzeti szabadság. Nem véletlen tehát, hogy a negyvennyolcasok tizenkét pontja közül az első helyen a szabad sajtó és a cenzúra...

Rombolásból építkezés?

Csupán egyetlen, a délszláv háborúhoz köthető eseményt tudok felidézni, amelyet első emlékeim között tartok számon. 1999-et írtunk. Már sötét volt. Szüleim és testvéreim az utcán álltak, én pedig...

Lehet-e lázadó, aki konzervatív?

Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy falucska, amelyet egy szurdok választott ketté. A szakadék felett fából készült híd függött. Oldalát...

Életmódválságunk

A minap a közösségi médiát böngészve egy kép jött velem szemben „Mi a különös? Kommentben megkapod a választ.” címmel. A fotó egy nyüzsgő strandot ábrázolt a hatvan

Már az udvarlás sem a régi?

A születésnapi ebéd elfogyasztását követően, egy-két rövidital után tanulságos beszélgetésbe kezdtem anyai nagymamámmal. A „Hogy állsz a lányokkal?” és az „Udvarolsz te, fiam, rendesen?” kötelező...

A katasztrófafilm címe: valóság

A 2020-as esztendőre visszatekintve magabiztosan állíthatom, hogy már az év elején voltak bizonyos jelek, amelyek afelé mutattak, hogy baljós d

A tébolyra nevelő újszínház rabjai

Egy színpadon állok. Átlagemberként. Életem minden pillanatában. A jelenség nem új keletű, hiszen William Shakespeare már évszázadokkal ezelőtt megfogalmazta: Színház az egész világ, és színész...

A jövő gyermeke

A jelenkor gyermeke többszemélyiségű, képlékeny figura. Tulajdonképpen éppen annyira összetett, mint a társadalom, amelyben él. Tömeges fogyasztás nélkül nem tud létezni. Magatartásának erősödése...