Néhány évvel ezelőtt az a megtiszteltetés ért, hogy a szakkollégiumom meghívásából egy nagyon izgalmas nemzetközi konferencián vehettem részt Budapesten.
2021. szeptember 21., kedd
Ternovácz Áron
Temerinben élek. Családunk ötödik tagjaként láttam meg a napvilágot 1996-ban Újvidéken. Az egészségügyi szakközépiskolát is itt végeztem el. Középiskolás éveim alatt az újvidéki Vojvodina Ökölvívóklub regisztrált versenyzője voltam. Sportolói tevékenységem miatt úgy döntöttem, tanulmányaimat Szegeden folytatom, gyógytornász szakirányon. Így jelenleg diplomás gyógytornászként tartanak számon. A képzés alatt érdeklődésem a közélet, az újságírás felé fordult. A gyakorlati tudásom gyarapításához először a Temerini Újságnál kaptam lehetőséget, majd pedig a főbb szegedi eseményekről tudósíthattam a Vajdaság Ma internetes hírportált. Végül sikeres vizsgákat tettem a kommunikáció- és médiatudományi alapképzés különbözeti kurzusaiból, így jelenleg a Szegedi Tudományegyetem kommunikáció- és médiatudományi mesterképzésének végzős hallgatója vagyok. Emellett a magyarországi székhelyű Metszet.info online portálnak írok elemzéseket, illetve publicisztikákat, aminek révén több cikkem megjelent már a Mandiner online oldalán is. Mivel korábban Vajdaságban főleg tudósításaim és interjúim jelentek meg, nagyon örülök annak, hogy a Magyar Szónak köszönhetően lehetőségem nyílt arra, hogy gondolataimat publicisztikák formájában megosszam a vajdasági olvasókkal is.Cikkeim:
Régóta nem jártam színházban Magyarországon. Az egyetemi évek alatt még sok időt töltöttünk ott az évfolyamtársaimmal.
Tudjuk jól, minden országnak, vidéknek megvan a maga jellegzetessége. Ezekből a sajátosságokból olykor sokat tanulhatunk, illetve hazahozhatunk egy darabot magunkkal. Az idei utazásom tanulságosra...
Sajnos én már nem ismerhettem a dédnagyapámat, hiszen még a születésem előtt elhunyt, viszont édesapám sokat mesélt róla. Főként azokból az időkből, amikor még ő is gyermek volt, és együtt jártak a...
Rájöttem, hogy ez már nem az a Szerbia, ahol én felnőttem.
„Mi éljük az életünket, meg ők is élik a sajátjukat. Szépen, egymás mellett” – gondoltam. Még gyermekként. Aztán, ahogy megnőttünk, úgy változtak meg a dolgok körülöttünk. Rájöttem, mégsem ilyen...
A regnáló és az eggyel korábbi világbajnok, az idei Európa-bajnokság címvédője meg az esélytelennek kikiáltott magyarok. A halálcsoport.
Egész nap az estét vártam. Az írek ellen játszottunk. Számomra egy nehéz nap után talán nincs is annál jobb tevékenység, mint leülni a kanapéra, és egy jéghideg sör elfogyasztása mellett a nemzeti...
Kisgyerek voltam, úgy négy-öt éves. Az utcába egy új, öttagú család költözött. A gyerekek korunkbeliek voltak, így csatlakoztak hozzánk ők is a bújócskában, fogócskában. Valami furcsa, számomra még...
Egy ösztöndíjpályázat meghallgatására érkeztem Budapestre. A beszélgetésig még több óra volt hátra, ezért elhatároztam, hogy valami olyasmivel ütöm el az időm a fővárosban, amit korábban még nem...
Megérkeztünk az első bázisunkra, Miskolcra. Mi, tizenéves fiatalok. Szerte a Kárpát-medencéből. Az akkor már több mint kilencven éve elszakított területekről.
Beszélgetek. Vagyis beszélek. Hozzá. De ő nem figyel, legalábbis nem eléggé. Miközben mesélek, az illető időnként a telefonjára pillant. Szórakozottan piszkálja, forgatja az asztalon, nyomkodja az...
Sötét van. Már majdnem teljesen. A horizonton még mutat egy kevéskét fényéből a nap. A lágy, enyhe fényekben pompázó tájat csodálom, amikor egy autó lassít az utcasarkon. Megáll. Ez már szinte
Sokunknak a munka alakítja az életritmusát, tagolja a napját. A munkánk révén teszünk szert társas kapcsolatokra. Sokan a munkavállalás perspektívája felől döntenek a gyerekeik iskoláztatásáról, és...
Nincs pénzünk. Nem tudunk félretenni. A több sem elég. Ha megnő a keresetünk, akkor sem élünk feltétlenül jobban, mint korábban. Szinte mindnyájan érezzük azt, hogy ha nem vigyázunk, a pénz
A locsolkodás az egyik legszebb népi tradíció (mondom ezt férfiként). Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a hagyomány konzervatív értelemben vett ápolóinak a húsvéthétfő az év legizgalmasabb...
A Szerbiáról készült éves jelentést olvasom. Vajon hány paragrafus reflektál majd az iratban az országban legnagyobb számban jelen levő kisebbségre? Az olvasóprogram keresőjébe így hát beírtam:
Egy baráti sörözés alkalmával a mellettem ülő cimborám sunyi mosollyal az arcán tette fel az elsőre oly hétköznapinak tűnő kérdést:
Mint ahogyan azt Petőfi is mondta, szabad sajtó nélkül nincs nemzeti szabadság. Nem véletlen tehát, hogy a negyvennyolcasok tizenkét pontja közül az első helyen a szabad sajtó és a cenzúra...
Történelemhamisítás vagy művészi szabadság? Hol húzódik a határ?
Csupán egyetlen, a délszláv háborúhoz köthető eseményt tudok felidézni, amelyet első emlékeim között tartok számon. 1999-et írtunk. Már sötét volt. Szüleim és testvéreim az utcán álltak, én pedig...
Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy falucska, amelyet egy szurdok választott ketté. A szakadék felett fából készült híd függött. Oldalát...
A minap a közösségi médiát böngészve egy kép jött velem szemben „Mi a különös? Kommentben megkapod a választ.” címmel. A fotó egy nyüzsgő strandot ábrázolt a hatvan
A születésnapi ebéd elfogyasztását követően, egy-két rövidital után tanulságos beszélgetésbe kezdtem anyai nagymamámmal. A „Hogy állsz a lányokkal?” és az „Udvarolsz te, fiam, rendesen?” kötelező...
A 2020-as esztendőre visszatekintve magabiztosan állíthatom, hogy már az év elején voltak bizonyos jelek, amelyek afelé mutattak, hogy baljós d
Egy színpadon állok. Átlagemberként. Életem minden pillanatában. A jelenség nem új keletű, hiszen William Shakespeare már évszázadokkal ezelőtt megfogalmazta: Színház az egész világ, és színész...
A jelenkor gyermeke többszemélyiségű, képlékeny figura. Tulajdonképpen éppen annyira összetett, mint a társadalom, amelyben él. Tömeges fogyasztás nélkül nem tud létezni. Magatartásának erősödése...