Ahhoz, hogy egy gyermekben kialakulhasson az igény arra, hogy szükség esetén megpróbáljon segítséget nyújtani másoknak, ráadásul mindezt ne azért tegye, mert fontos számára, hogy milyen...
2022. január 23., vasárnap
Máriás Endre
Jó időben, jó helyen, 1982-ben, Zentán születtem, az általános és középiskolai tanulmányaimat is a Tisza-parti településen végeztem. A Zentai Gimnázium tanulójaként kezdtem el újságírással foglalkozni, főként a Képes Ifjúság hasábjain, majd az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék hallgatójaként kerültem közelebbi kapcsolatba a rádiózással, amely szerelem azóta sem halványult el, ahogyan az írás iránti szenvedélyem sem. 2004-ben a Képes Ifjúság főszerkesztője lettem, majd 2010-ben kerültem át a Magyar Szóhoz, ahol előbb a Művelődés és a Tiszavidék rovat újságírója, majd a Tiszavidék rovat szerkesztője és a zentai szerkesztőség vezetője lettem, jelenleg pedig a Magyar Szó főszerkesztő-helyetteseként segítem a kollégáim munkáját. Igyekszem sokféle módon hozzájárulni közösségünk megmaradásához és fejlődéséhez, ezért több szervezet és helyi médium munkáját is koordinálom, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesülete elnökeként pedig a vajdasági magyar újságíró-társadalom újjászervezéséért és folyamatos fejlődéséért szállok síkra. Az elmúlt években a tanulás öröme is újra megérintett, aminek köszönhetően andragógusi, okleveles andragógusi, valamint okleveles kulturális mediátori végzettséget is szereztem. Minden területen, amelyen dolgozom, emberekkel foglalkozom, nekik segítek, őket támogatom. Az újságírásban is elsősorban az emberközeli témákat kedvelem, amelyek feldolgozása révén olvasóinknak mélyreható üzeneteket, továbbgondolható gondolatokat, vagyis maradandó élményeket adhatok, illetve mindeközben magam is többé válhatok. Büszke vagyok arra az elképesztően nagy szellemi tőkére, amit a Magyar Szó magáénak tudhat, éppen ezért munkatársaimmal együtt nap mint nap arra törekszünk, hogy az elődeink által megteremtett hagyományt méltó módon őrizzük meg és vigyük tovább. Hagyomány, hitelesség, megbízhatóság – számomra ezt jelenti a Magyar Szó.Cikkeim:
„Ha a magyar kultúrára gondolok, akkor elsőnek nem a matyó hímzés, a busójárás vagy a Himnusz jut az eszembe, hanem egy jóval tágabb fogalom,
Az ajándékba kapott vadonatúj piros tornacipő jelentette neki az egyik legnagyobb meglepetést az elmúlt hetekben, mesélte az egyik kedves barátom, aki az államtól kapott támogatásból vásárolta meg...
Bármire képes vagyok! Állítólag ez az a mondat, amelyet 2022-ben ismételgetnem kell majd ahhoz, hogy bevonzzam a jót az életembe,
A csodák határtalan birodalmának zegzugos útvesztőket rejtő, kissé talán félelmetesnek tűnő, mégis különleges élmények végeláthatatlan forgatagával kecsegtető díszes kapuja tárult fel előtte,...
Ő már mindent megtanult, amit meg akart tanulni, mondta megkérdőjelezhetetlen magabiztossággal az egyik kedves barátom leendő apósa,
Bárcsak volna kétszázezer dollárja, mondja nagyot sóhajtva az egyik kedves barátom nagymamája, akinek szavaira először ügyet sem vetek...
Ő egy igazi impulzusvásárló, állapította meg magáról némiképp megnyugodva és hátradőlve az egyik kedves kolléganőm, aki saját bevallása szerint is rettenetesen szeret vásárolni, igaz, aztán kissé...
Minden bizonnyal sokunk előtt még ma is ott lebeg a gyermekkorunkból szüleink azon féltő figyelmeztetése, miszerint ne töltsünk túlzottan sok időt a televízió előtt, hiszen sokkal értelmesebb...
Nem ismerek magamnál különb embert, mondogatta állítólag önmagáról viszonylag gyakran, ellentmondást nem tűrő magabiztossággal az egyik neves magyar
Fiatalokból álló társaság ül a kávézó asztalánál, kedvesek, vidámak, sugárzik belőlük az életerő, mégsem élvezik igazán az együttlétet, nem beszélgetnek, legalábbis egymással nem, helyette a...
A régi szép időkben, mondogatjuk kissé nosztalgikus hangszínnel meg múltba révedő tekintettel, amikor arra gondolunk, mennyi, mai szemmel már pusztán egy-egy könnyed legyintéssel elintézhető és...
„A külhoni magyar újságírók örömmel nyugtázták, hogy a 2005-ben létrejött, határokon átívelő szakmai szervezet az elmúlt tizenöt évben bebizonyította
Nyilvánvalóan mást jelentett akkor, és mást jelent ma, évtizedes, személyesen megélt élet-csatákkal a hátam mögött, ugyanúgy, ahogy mást jelent az egykori iskolám is, az intézmény, amelyben...
Gyermekkoromban imádtam a meséket. Tudom, ezzel nem mondok különösebben nagy újdonságot, hiszen csaknem minden gyermek így van ezzel. Legfeljebb a mesék
Ünnepeljük együtt utazással a turizmus világnapját! Ezzel a címmel érkezett levelem a minap az egyik népszerű internetes portál munkatársaitól azzal a magyarázattal, hogy szeptember 27-e, a...
„Ó nincs, a zsebemben nincs semmi, / Ó nincs, a szívemben nincs senki, / Ó nincs, a boromhoz nincs szódám, / Ó nincs, a kezdethez nincs kódám..." – énekli az egyik közkedvelt dalában Lóci, az...
„Bácsi a biciklin, teker és kacsingat. Nem kell már fűteni, örül a Tavasznak…” – elevenednek fel az emlékezetemben a Specko Jedno egykori népszerű dalának sorai, amelyeket annak ellenére is...
A hír szent, a vélemény szabad, verték a fejünkbe még az újságíró-iskola legelső leckéi között az egyik legkézenfekvőbb és egyben legfontosabb aranyszabályt, amelynek jegyében egyszer majd a
Már néhány nappal a tanévkezdés után olyan erőteljes fáradtság tapasztalható egyes középiskolás diákokon, mint máskor a téli szünidőt megelőző időszakban, mesélte a minap az egyik pedagógus ismerősöm.
„Nézd, milyen szép! Ott! Nem, az még szebb! Ó, az még annál is csodálatosabb!” – kiáltozott lelkesen a kisgyermek, amikor szüleivel először utazott Budapestre, hogy élőben láthassa az augusztus...
Bármennyire szeretjük azokat a dolgokat, amelyek kitöltik a mindennapjainkat, olykor valamennyiünknek szüksége van arra, hogy kilépjünk a mókuskerékből, egy kicsit hátralépjünk és megpihenjünk,...
„Zoltán, gondolkodtam ezen az adósságrendező hitelen. Ezzel, ugye, ki lehet váltani a régi hiteleket egy kedvezőre. Építhetnénk egy kemencét, itt, a bankfiók közepén, ahova mindenki bedobhatná a...
Kevés olyan dolog van az életemben, amely olyannyira magába tud szippantani, hogy azt érzem, megszűnik körülöttem az idő, megszűnik körülöttem a világ, és csakis arra az egy dologra szeretnék...
Tizenhárom. Ez az a szám, amely először eszembe jut az olimpia kapcsán. Furcsának tűnhet az asszociáció, hiszen nem az egyes olimpiai játékokon megszerzett érmek vagy
A valódi tehetség sokféleképpen megcsillanthat, ha az ember élni tud azokkal az adottságokkal, amelyeket útravalóként kapott és azokkal a lehetőségekkel, amelyeket elé sodor az élet. Kiváló példa...
Néhány évvel ezelőtt még jóízűen nevettem az egyik népszerű humorista viccén, amelyben a burgonyaszirom-reklámból ismert nagypapát figurázta ki, aki csalódottan jegyezte meg, milyen kár, hogy a...
Némiképp mindig is irigyeltem azokat, akik őszinte lelkesedéssel tudtak rajongani egy-egy televíziós sorozatért, jómagam ugyanis valamiért soha nem tartoztam közéjük, talán azért, mert nem tudtam...
Kacér mosollyal és finom, apró léptekkel közelített felém, a tekintetemet kereste.
Az okkersárga és bordó kockás bőrszatyor volt a kedvencem.
Tél volt, azt hiszem. Hogy milyen hónap, arra már nem emlékszem. De talán nem is lényeges. A vizsgadrukk munkált bennem, ugyanúgy, ahogyan mindig szokott, ha a szükségesnél kevesebb időt hagyok...
A futó, aki ahelyett, hogy átszaladna a célvonalon, és önmagát ünnepeltetné, megáll, és felsegíti sérült ellenfelét, hogy azután együtt bicegjenek el a célig. A focista, aki ahelyett, hogy...
„Soha nem tapasztalt boldogság járja át a testem, amikor hallom, hogy az apró, 23-as méretű kis tappancsok felgyorsulva, szinte rohanva közelednek felém,
Ökörsütés, ringlispíl, vattacukor. Mosolygó emberek, vidáman hömpölygő tömeg, önfeledt együttlét. Valami ilyesmi dereng fel előttem elsőként, amikor a gyermekkorom majálisaira gondolok. Emlékszem,...
Holtig tanul az ember, mondogatta mindig, valahányszor valami olyasmit látott vagy hallott, amivel korábban még nem találkozott. A másik gyakran emlegetett, tanulással kapcsolatos mondása pedig,