Hol van már a tavalyi hó? – tolhatnánk félre a közelmúltat, de hát nem emlékezünk-e akár évtizedek múltán az egykori nagy havazásokra? Csak a kisebbek, a jelentéktelenek szállnak el az idővel....
Fodor István
1953-ban születtem Zentán, Fölsőhegyen lakom. 1977-ben az újvidéki Magyar Tanszék végzős hallgatójaként kezdtem dolgozni a Magyar Szó zentai szerkesztőségében. 1987-től a Tiszavidék melléklet, majd oldal szerkesztője voltam. 2007-től a Kitekintő, 2012-től ismét a Tiszavidék rovatot szerkesztettem. 2018-ban nyugdíjba mentem. Hét évtized címmel 2014-ben megjelent a Magyar Szó hetvenéves történetét bemutató kötetem, emellett a Magyar Szó által kiadott hat könyvet szerkesztettem. Újságírói/szerkesztői tevékenységemért, a magyar nyelv és kultúra megőrzésében végzett szakmai munkásságomért számos elismerésben részesültem. Egyebek mellett Magyar Arany Érdemkereszttel, Aranytoll életműdíjjal és Zenta Pro Urbe életműdíjával tüntettek ki.Cikkeim:
Miért rossz ez a világ? Merthogy rossz, azt onnan tudom, hogy morcosak az emberek, csapnivaló a közérzetük, el is mondják. Mint amikor vírus bujkál belül, csak még nem uralkodik a betegség. Azért...
Átkos dolog a szegénység. Meg néha a sok évet begyűjtött életkor is, mert nagy időtáv tapasztalatai gyakran belefütyülnek a mai igazságot éljenzők tapsviharába. Olyankor is, amikor nagy...
Józan paraszti ésszel. Ennek a mondatnak nincs állítmánya, nem is igazán mondat, de ezt szokás emlegetni, amikor egyszerű és logikus gondolkodásra apellálunk. Akár a paraszti gondolkodás...
A bölcsességek egész évezredre meg tovább is szólnak. Ha nem így lenne, napi okoskodás volna a nevük, és gyorsan elvesznének.
Köszönjél, kisfiam! – szól a nagymama az unokájának, és köszön a gyerek a számára ismeretlen járókelőnek az utcán. Vagy vonakodik, hallgat. Faluhelyen még (hogy ez a még kell-e ide, nem tudom) ma...
Divide et impera! Azaz: Oszd meg és uralkodj! – mondotta jó régen Cézár, és bizonyára alkalmazta is, ha már neki tulajdonítják az uralkodásnak e módszerét. Hogy etikus volt-e „megvenni”,...
Amikor ezeket a sorokat írom, Párizs már több mint egy hete lángokban áll, meg néhány másik város. No, nem folyamatosan, rendszerint csak esténként és éjjelente.
Barátunk, akinek a korai távozását nagy veszteségként éltük meg, egykor ilyentájt évente megírta szomorkás karcolatát az utakon elszórt búzaszemekről. Az idő tájt szolgált ez számára rendszeres...
Olyan vagy, mint az időjárás – szólt egykor a jellemzés arra az emberre, aki határozatlanságában percenként meggondolta magát. Főként a gyerekek, ha több jó közül választhattak, és nehezen tudtak...
Nem mindig papsajt – szól a közmondás egyik változata, s mert ráakadok a kertben a régen kóstolt növényre, emlékidézőnek megeszek néhány termést, miként gyerekkorban tettük. Jó ízt nem...
A világ egyik leghíresebb és leghírhedtebb sorozatgyilkosának vélik Charles Mansont. Pedig állítólag nem ölt meg senkit; nem is vádolták emberélet kioltásával. Ismertségét mégsem vonhatom kétségbe,...
Zsibongó óvodások vonulnak az utcán, az egész óvoda. Úgy harmincan lehetnek. Nem rossz – állapítom meg, ha két évre bontom, akkor nagyjából két tizenötös társaság lesz az első osztályban. Azért...
Mennyi baj van a kutyákkal! Gondatlan gazdák kicsapják őket, azok meg természetes közegükben, falkába verődve, emberre támadnak. Egyik városban megfogják őket, költségvetési pénzért menhelyre...
Jól benne voltunk a szocializmus közepében, amikor vaskos könyvet kitevő tanulmányt olvastam falvaink jövőjéről. Magyarul így szólna a címe: A falu és a parasztság jövője. Gondolom, hogy már akkor
Ki sem kell nyitni a könyvet, és máris olvasható. A Miatyánk. Nem az imádság, hanem Reviczky Gyula verse. Gyorsan rájövök: ez is imádság, csak egész oldalas és költői. Gyerekkori szorgalomból meg...
El lehet játszadozni a gondolattal, hogy milyen lett volna a forradalom és szabadságharc a kétszáz éve született költő, Petőfi Sándor nélkül. Egészen más vagy semmilyen? Esetleg nem március 15-én...
– Böngészhetsz, Sándor! – szólnék Petőfihez, ha a közelünkben lenne, miután beírtam a gép keresőjébe a „szabad sajtó” szavakat. Mert ők indították el hajdanán a lavinát azzal, hogy tizenkét pontjuk...
A tekintetem rávetődik a néma képernyőre, megállok egy pillanatra, bár fogalmam sincs, miféle a film és miről mesél.
Minket mindig a jóra neveltek – cseng vissza nem is egyetlen riportalany gyermekkort idéző, könyvben is olvasott, rádióban is elhangzott „bátor” kijelentése. Hogy miféle bátorság szükséges az ilyen...
A kis falut alighanem az teszi közösséggé, hogy jól áttekinthető. Mert ha könnyen áttekinthető, akkor a lakosai ismerik is minden zegzugát, tehát házait és a bennük élőket.