2023. január 28., szombat

Jó reggelt! (2013-08-02)

Az elmúlt évszázad derekának második felében jártam elemi iskolába, falun. Az elmúlt két évtizedben a sors valami módon a színi amatőrizmus közelébe terelt. És most visszagondolva, elképedve gondolkodom afölött, hogy ott, a falusi iskolában mennyi energiát fektettek tanítóink a diákszínjátszásba, az iskola és a falu a színrevitel anyagi támogatásába. Alsósként több, felsősként kevesebb darab forgott repertoáron. Egyike volt a magyarországi Diákszínpad sorozatban megjelent 120 palacsinta, amelynek szerzőjére már nem emlékszem, mindössze arra, hogy diákszínjátszóként továbbjutottunk a községi szemle mintegy 50 kilométer távolságra lévő színhelyére, ahová a helyi szövetkezet kamionjának ponyvás platóján utaztunk, díszletek és a 120 palacsinta társaságában, amit a tanítónő, történetesen édesanyám sütött előre. Arra már nem emlékszem, hogy mi lett a szemle eredménye, az viszont biztos, hogy a palacsintát még a helyszínen a színésztársainkkal elfogyasztottuk.

Minap a városban az egyik helyi közösségben csődítették össze a gyerekeket palacsintaevésre. Az anyukák megsütötték a palacsintát, a gyerekeknek kellett megkenniük, ízesíteniük és megenniük. Más versenyeket is szerveztek, végül minden gyerek valamilyen elismerésben és jelképes ajándékban részesült.

Az egész megmozdulás mögött egy párt helyi szervezete állt. Hogy melyik, nem árulom el, mert voltaképpen mindegyiknek eszébe juthatna, hogy a szünidőben magukra hagyatott gyermekekkel a közösséget megmozgatva foglalkozzanak.