Jó reggelt! (2014-02-28) Szerző: fi

A hétéves-forma gyerek a szobája falán függő rajzos-képes ábécé alapján „észrevétlenül” tanult meg olvasni. Magyarul, majd áttért németre is. Az első osztály közepe táján már inkább ez utóbbin olvas el naponta egy kis gyerekkönyvet. (A nyelvről önmagammal is erősen megoszlik a véleményem.) Számtanórán is ezzel foglalatoskodik, mert gyorsan végez a ráadásként kapott példákkal is. Amikor a számítógép által társalogva megkérdeztem tőle, mennyi az, ha a felet féllel szorzod, ő gyorsan kiszámította, hogy negyed; utána néhány negatív szám összeadása következett; a végén (már papíron) összeszorzott két háromjegyű számot, akkor tovább már nem „leckéztettem”. Nehogy visszakérdezzen.

Azt mondta, még nem olvasok úgy, mint te, de… Én meg miközben helyeseltem, máris attól kezdtem félni, mi lesz vele, ha rádöbben, hogy különc. Miről beszélget majd az osztálytársaival, amikor ők éppen a bunyós sorozatfilmet vitatják meg, és nem tud beleszólni?

Időközben kiderült, hogy épp amiatt iparkodik mérföldes léptekkel előre az olvasásban, mert a többiek Harry Potterről beszélgettek, és ő nem nagyon értette, miről is van szó. Gyakorol, mert látja a polcon, hogy túl vaskos kötetek ezek még számára.

Vajon mit szól majd akkor, ha ráeszmél, hogy a többiek nem olvasták a kalandos történeteket, hanem tévében látták?

fi


  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége