Jó reggelt! (2014-01-03) Szerző: S. A.

A szeretet bolondja kezdetben csak a szerelem bolondja volt: a földi szerelemé, már amennyire világinak lehet nevezni ezt a mindennapiságból kiszakító tapasztalatot. Tegyük fel, s nyilván ez az igazság, hogy nem csupán volt, de akart is szerelmes lenni, ha pedig így volt, akkor önkéntelenül is agyonütötte az egyik érzelmi megnyilatkozásával a másikat: a faragatlannal a nemest, az önzővel az önzetlent. Ennek kellett történnie abban a miliőben, amelyben élt – a királyi udvar álszent közegében –, ahol ekkoriban divat volt a szerelem.

Céltévesztő próbálkozás mindkettő. Nem lehet akarva szerelmesnek lenni, mint ahogy szerelembe nem esni sem lehet, hogyha az Erósz bűvereje káprázatos látványként a szemén át és édes hangként a fülén át a lelkébe költözik a férfiembernek. Ha a szerelem nem jön, ki kényszerítheti megjelenésre, ám ha jön, ki állhat neki ellent?

Az utóbbit élte meg hősünk is egy szép napon, de nem úgy, ahogy addig. A leghatalmasabb Szeretet – akit minden létező birtokosának ismernek és Egynek mondanak – érintette meg a szívét, és ő nem állhatott ellent. Egy csapásra megfeledkezett minden korábbi és minden jelenlegi szerelméről, a jövőbeliek pedig úgy tűntek el lelke láthatáráról, mintha az éj leple alatt sohasem férkőztek volna be álomképek gyanánt a szívébe, hogy onnan vágyként kivirágozva előbb lehetőséggé, majd pedig gyümölcsöt hozva megérinthető valósággá válhassanak a jövőben.

Addig csak egy trubadúr volt a sok közül, aki érzelmi kalandokkal teli utazásai során méhecske módjára virágról virágra szálldosott. Az érzelmek és az indulatok hullámain lovagolt, kaputól kapuig – bezárultak és kinyíltak –, ám az átalakulás napjától fogva egy olyan Kapu előtt állt meg és kezdett el rajta dörömbölni az elutasítottak kétségbeesésével, amelyet hízelgő, hiúságot legyezgető szavakkal nem lehet kinyílásra bírni, de amelyet árgus szemű kapuőrök sem vigyáznak. Szabad az út és mégsem, egyszerre követel és ad, elrettent ugyanakkor, amikor bátorít.

A trubadúr addig Ramon Llullnak nevezte és hitte magát. A neve ezentúl üresen kongó szavakká, jelentéstartalom nélküli hangmorajjá lett a fejében. Ettől fogva már nem tudta, ki is ő.

S. A.


  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége