2022. augusztus 13., szombat

Jó reggelt! (2013-12-03)

Személytelenné, érdektelenné vált a világ – hallani gyakran. Egy idősebb férfi összeesett az adóhivatal szabadkai kirendeltségében és senki nem ugrott oda, hogy segítsen neki. Percek teltek el, mire akadt egy jóérzésű ember, aki mobiltelefonjáról riasztotta a mentősöket – hallottam minap a borbélyműhelyben.

Valóban van ebben valami igazság. Elárasztanak bennünket az ilyen történetek, szűkebb pátriánkból, de a világból is. Mindenki rohan a mindennapi után, mindannyiunk vállát millió tonnányi gond nyomja, válság van, drága a benzin, nincs pénz az autó bejegyeztetésére, a gyereknek új cipő kell, a hitelrészletet be kell fizetni… Jár az agyunk, kombinálunk, túlélünk, közben gyakran nem vesszük észre, hogy esetleg egy szívroham miatt elesett emberen lépünk át.

Persze az ördög mégsem ennyire fekete. Nemrégiben a városi buszról szálltam le Palicson, amikor egyik utánam lelépő középkorú férfi megbotlott a busz lépcsőjén, miközben a kezében lévő szatyorból alma gurult szanaszét. Ahogy ösztönösen lehajoltam, hogy segítsek neki, legnagyobb meglepetésemre még ketten tettek ugyanígy. A férfi hálásan összepakolt.

Mi ebből a tanulság? Habár ezer gond nyomja a vállunkat, mégis vegyük észre embertársainkat, és egyetlen percre se szűnjünk meg embernek lenni! Higgye el, Tisztelt Olvasó, megéri.