2022. május 29., vasárnap

Jó reggelt! (2013-11-14)

Nem a nyomtatott sajtó sorsát féltem – az már úgyis megpecsételődöttnek látszik –, hanem az embereket az információáradattól. Egykoron, ha a sarkon társalgók vagy az utcai padon üldögélők valamelyike kételkedett egy hír igaz voltában, beszélgetőtársa döntő érvként azt hozta föl, hogy „de benne volt az újságban”. És ez ellen nem nagyon lehetett szólni, legföljebb a túl szkeptikus vagy magabiztos szomszéd annyit mondhatott: az újság is hazudik. Persze ez már nem volt olyan meggyőző argumentum, mint az előző.

Mostanság jócskán kifordult tengelyéből az információs világ kereke is: ha kétes hír kerül közszájra, akkor falun-városon így érvel a terjesztője: „De fönt volt az interneten.” És nem gondolnak arra, hogy ott az is megtalálható, amit a falu ármánykodó pletykafészke szór szét, miként az is, amit a pap prédikál a templomban. (Csak az előbbi gyorsabban terjed és hat.)

A minap az volt a vezető (ál)hír a Tisza mentén (is), hogy a folyó bánáti oldalán gyerekeket raboltak el (hármat vagy hatot), egynek (vagy többnek) kivették valamely (vagy több) belső szervét stb., s amikor azt mondtam, hogy ebből semmi sem igaz, olvassák el a holnapi újságban, akkor hitetlenkedve néztek rám – elborzadva ugyan a szörnyűségen, mégis szinte csalódottan –: hiszen „fönt volt az interneten”.

Vigyázat, mert holnap az is fölkerülhet a világhálóra, hogy a gyilkos galóca mostantól fogva nem mérgező!