Jó reggelt! (2013-11-12) Szerző: dió

A szeretet alapja, hogy önmagunkat szeressük annyira, hogy másoknak se akarjunk rosszat. A másik ember is ugyanolyan, mint én, és mi ugyanolyanok vagyunk, mint ők. Nem tehetünk meg mással olyant, amit magunknak sem kívánnánk. Ezért felelősséggel vagyunk mindenki iránt, akivel találkozunk. Akár az emberhez közel álló az illetővel, akár egy teljesen ismeretlen személlyel.

Szinte megszámlálhatatlanul sok ember közt élünk, ezért barátságosnak és alázatosnak kell lennünk. Valakivel éveket, valakivel pedig csak pillanatokat vagyunk együtt. Mindezen viszonyok, még ha első pillantásra jelentéktelennek is tűnnek, valójában soha nem fáradó szobrászként formálják tudatunkat. Ezekből a tapasztalatokból gyűjtött emlékek táplálják a többi emberrel való viszonyunkat. Ha elképzeljük, hogy akikkel találkoztunk, azok hogyan befolyásolják az életünket, arra a kíméletlen következtetésre kell jussunk, hogy teljességgel belénk épültek.

A munka nemesíti a lelket, a rossz munkahely rontja a morált, a pökhendiség pedig megmérgezi a légkört. Mindenki ott csoportosul előttünk és egyszersmind mögöttünk, van olyan, aki mellettünk van, és jöhet valaki, aki majd helyettünk lesz. Az egyetlen út a hivatás, amelyhez alázatosság, szelídség és türelem szükséges. Lehet bármennyire is gyötrelmes életünk, de ha jól döntünk és megtartjuk új külsőnket, amelyet e három tulajdonsággal formálunk, átalakítható lesz életünk. Az alázat viszont nem fér meg a karriervággyal a hiúsággal és a pökhendiséggel. Ők vakságot okoznak. Manapság elvétve látni alázatos embert, a vakság viszont korunk lépfenéje lett.

dió


  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége