2021. április 21., szerda

Jó reggelt! (2013-10-17)

Soha nem szerettem a pótlékokat, az „olyan, mintha, de mégsem az” dolgokat. Rohannék ki a világból, amikor azt hallom, hogy a szójakocka a pörköltben „olyan, mint a hús”, vagy hogy a főzőtökből, színezőanyagból és aromákból készített lötty „ananászbefőtt”. Nem, a szója nagyon finom... és pont olyan, mint a szója. A tökkompót pedig, ha ananászízű is, mégiscsak tökkompót, nincs rajta mit szépíteni, vagy szereti az ember, vagy nem.

Hasonlóan elutasító vagyok a mindenféle márkahamisításokkal kapcsolatban is. Vagy van pénzem (ha máshol nem, hát a kiárusításon) megvenni a „pipás”, a „nagymacskás” vagy a „vonalkás” tornacipőt, vagy nem veszek márkajelzéses bóvlit. Ebben az esetben sokkal szívesebben áldozok „márkamentes” bóvlira. De ne nézzen ki úgy, mintha!

És most mégis, mindezzel együtt és mindennek ellenére: rászántam magam, hogy önként és dalolva, nem kis utánajárással, és bizony egészen szép summa ellenében vegyek valamit, ami éppenséggel nem az, amit elhitetni igyekszik magáról. Egy műanyagból készült, szép kis elektromos cigarettát. Amolyan akkumulátorral tölthető, a füstöt párával helyettesítő kis bizgentyűt. Mert a család nagykorú tagjainak nikotinéhsége sajnos csillapíthatatlan, de egy lakótelepi lakásban illik azokra is figyelni, akik nem hódolnak e káros szenvedélynek. Így aztán jöhetnek a hideg téli esték, nem megyünk a teraszra, nem tartjuk nyitva az ajtót, ablakot, csak szépen csendben, melegben úgy teszünk, mint akik dohányoznak. Pedig mégsem.