A monarchia viharfellegei

Május 6-án megkoronázták III. Károly brit királyt, ezzel hivatalosan is ő lett az Egyesült Királyság, a nemzetközösségi királyságok, többek között Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Pápua-Új Guinea és Jamaica uralkodója, valamint a Nemzetközösség, az egykori Brit Birodalomból kialakult független államok többségét tömörítő világszervezet vezetője. Ahogy a szervezők ígérték, a koronázás valóban emlékezetesre és grandiózusra sikeredett, legalább olyanra, mint amilyen annak idején II. Erzsébet királynő koronázása volt. A koronázás rózsaszín ködfellege azonban lassan elillan, s egyre jobban láthatóvá válnak azok a viharfellegek, amelyek a monarchia egén tornyosulnak.

III. Károly egyik legsürgetőbb feladata lesz az elkövetkező időszakban, hogy a monarchia népszerűségét és tekintélyét valamiképp növelje, ugyanis az Egyesült Királyságban egyre hangosabbak a köztársaság hívei, akik már a koronázási ünnepség alatt is hallatták hangjukat. Felmerül azonban a kérdés: a köztársaság hívei nem csak egy hangos kisebbséget képeznek a szigetországban? E kérdés megválaszolásában segít a YouGov, a legnagyobb brit közvélemény-kutató intézet által a BBC közszolgálati médiatársaság megbízásából végzett országos felmérése, amelyet éppen a koronázás alkalmából készítettek. A 4592 felnőtt brit állampolgár bevonásával elvégzett reprezentatív vizsgálat eredményei szerint a válaszadók 58 százaléka nyilatkozott úgy, hogy szeretné a monarchia fennmaradását, 26 százalék szerint pedig választott államfőnek kellene az ország élén állnia. Ezek a számok még akár biztatóak is lehetnének az új király számára, de ha korcsoportonként vizsgáljuk meg az eredményeket, akkor már több, a monarchia számára aggasztó adatot találunk. A vizsgálat szerint a 65 év felettiek 78 százaléka támogatja a királyság fennmaradását, a 18–24 év közöttiek körében ugyanakkor csak 32 százalékos a monarchia híveinek aránya. Érdekes adat továbbá, hogy ebben a kérdésben nem csak a korosztályok, de a politikai táborok között is éles az ellentét. E szerint a jelenleg kormányzó jobboldali Konzervatív Párt támogatóinak 82 százaléka, míg a legnagyobb ellenzéki erő, a baloldali Munkáspárt szavazói közül viszont csak 44 százalék vallotta magát a monarchia hívének. Ugyanilyen éles kontraszt mutatkozik a Brexit hívei és ellenzői között is. Azok közül, akik a 2016-os népszavazáson az EU-ban való bennmaradásra voksoltak, 54 százalék szeretné a monarchia fennmaradását, azoknak a táborában azonban, akik a kilépésre szavaztak, 72 százalékos a királyság támogatóinak aránya. Egyszóval a hetvennégy éves királynak leginkább a fiatalokat kellene meggyőznie a monarchikus államforma szükségességéről, amivel egyetemben komoly politikai vitákat is fel kell vállalnia.

III. Károly azonban nem csak az Egyesült Királyság, hanem még 14 állam, az úgynevezett nemzetközösségi királyságok uralkodója is egyben. Itt újabb kérdés merül fel: III. Károly huzamosabb ideig ennyi ország uralkodója marad-e? Számos nemzetközösségi királyság ugyanis a terhes gyarmati múlt miatt szabadulna a királyság államformájától és magától a Windsor családtól. Legutóbb 2021-ben, amikor még II. Erzsébet volt az uralkodó, Barbadoson kiáltották ki a köztársaságot. Nem sokkal II. Erzsébet halála után pedig az alig százezres közép-amerikai szigetország, Antigua és Barbuda miniszterelnöke jelentette be, hogy három éven belül népszavazást ír ki az államforma kérdéséről. Ausztráliában, szintén nem sokkal II. Erzsébet halála után, az Ausztrál Köztársasági Mozgalom mondta ki, hogy ideje búcsút venni a királyságtól. Anthony Albanese jelenlegi ausztrál miniszterelnök is támogatná az államforma-váltás ötletét, de ezzel még várna néhány évet. Jamaicában viszont az ország miniszterelnöke az elmúlt év áprilisában ígéretet tett az államforma megváltoztatására, az igazságügyi miniszter szerint a folyamatnak 2025-re le kell zárulnia. Egy 2020-as közvélemény-kutatás szerint a jamaicaiak 55 százaléka támogatja a váltást. Kanadában még nem került szóba a népszavazás, de rendszeresen készítenek közvélemény-kutatást. A legutóbbi 2022-es szerint a kanadaiak 49 százaléka inkább választott államfőt szeretne, és csak 21 százaléka tartana ki a királyság mellett.

III. Károlynak koránál fogva nem adatik meg, hogy olyan hosszan uralkodjon, mint édesanya, II. Erzsébet, a királyság szempontjából mégis sorsdöntő időszak lehet az övé, és attól függően, hogyan hogyan orvosolja a felmerülő problémákat, a monarchia megmentőjeként vagy akár az Egyesült Királyság utolsó uralkodójaként is beírhatja nevét a történelemkönyvekbe.