2023. március 26., vasárnap

A tervezés éve

Fremond Árpád: Egyetlen gyermeket sem szabad veszni hagynunk

„A stratégiák irányt mutatnak úgy a nemzeti tanácsnak, mint a közösségnek, ezért szeretnénk minél széleskörűbb konszenzust kialakítani a szakemberekkel, a tanárokkal, az újságírókkal és mindenki mással” – fejtette ki lapunknak Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, aki nemcsak a készülő stratégiákról és azok gyakorlati hozadékáról, hanem az idén remélt lehetőségekről, valamint a magyar ajkú gyermekek itthon tartásáról és az intézményrendszer erősítéséről is nyilatkozott a Magyar Szónak.

Januárban formálisan is megalakultak a szakbizottságok. Mik az ezekkel szembeni elvárások?

– A négy bizottságnak megvannak az általános feladataik, például bizonyos programok és pályázatok esetében döntéseket hoznak, vagy javaslatokat tesznek. Ugyanakkor a tájékoztatási, a kulturális és az oktatási bizottságoknak jelenleg abban van a legnagyobb szerepük, hogy elkészüljenek a stratégiák. Abban szintén segíteniük kell, hogy a stratégiák vázlata és közvitája olyan legyen, amely lehetővé teszi, hogy ne legyen szükség jelentős módosításokra. A tájékoztatási és az oktatási bizottságok tervei szerint három helyszínen biztosan lesz közvita, de ezzel párhuzamosan akár az online térben is meg lehet szervezni. A tájékoztatási és az oktatási stratégiák esetében nem nulláról indultunk, a nemzeti tanács előző összetétele már megkezdte a munkát, így remélem, hogy márciusban megkezdődhetnek a közviták, majd júniusban sikerül elfogadni ezeket a dokumentumokat. A Kulturális Bizottság egyelőre még a terepet járja, a stratégia tervezetét a későbbiekben készíti el, a közvitákat talán már júniusban, júliusban meg lehet szervezni, majd szeptemberben elfogadni a dokumentumot. Annak örülnék, ha a bizottságok a stratégiák kidolgozásában is aktívan szerepet vállalnának.

Kik vesznek részt, azaz kik vettek eddig részt a stratégiák elkészítésében?

– Számos olyan bizottsági tagunk van, aki már korábban is részt vett a stratégiák írásában. Az oktatás vonatkozásában például dr. Námesztovszki Zsoltot, Vicsek Annamáriát, vagy Szakállas Zsoltot említeném, ők korábban is tagjai voltak ennek a csapatnak, ezért értékelésünk szerint elengedhetetlen volt, hogy tagjai legyenek az Oktatási Bizottságnak. Természetesen nem beszélhetünk semmilyen összeférhetetlenségről, bizottsági tag bárki lehet, hiszen szakmai testületről van szó. Ami a tájékoztatást illeti, a bizottsági tagok, illetve a médiaházak vezetői közül többen már korábban is részt vettek a folyamatban. Olyan emberekről van szó, akik jól átlátják a helyzetet. Néhány dolgot aktualizálni kell, továbbá meg kell vizsgálni, hogy mire kellene összpontosítani a jövőben, majd ezt követően elindítani a közvitát. Ennek során a médiaházak vezetőivel, valamint azok munkatársaival mindenki számára elfogadható konszenzusra szeretnénk jutni, ennek mentén pedig akciótervet lehet majd a stratégiába építeni, ekképpen pedig egyértelműsíteni tudjuk, hogy a következő 5 évben mi alapján kell tevékenykednünk.

Kanyarodjunk vissza a tisztségek összeférhetetlenségéhez, illetve az ezzel kapcsolatos bírálatokhoz. Értékelése szerint minden érintett lemondott összeférhetetlen tisztségéről, illetve idejekorán megtette ezt?

– Senkinek nem kellett a Korrupcióllenes Ügynökséget tájékoztatnia, mivel mi magunk tájékoztattuk, hogy ki mikor mondott le, illetve kinek mikor járt le a megbízatása. Ilyen szempontból minden szabályt betartottunk. Mint az ismeretes, én is lemondtam a Vajdasági Magyar Szövetségben betöltött összes tisztségemről, valamint az igazgató bizottsági tagságokról és parlamenti képviselői mandátumomról. A képviselő-testületek vonatkozásában is mindenhol megtörténtek a lemondások. Lehet, hogy maga a leváltás a kinevezést követően történt meg, ám formálisan mindenki idejében benyújtotta a szükséges lemondásokat. Nagyon odafigyeltünk arra, hogy ilyen szempontból minden szabályszerű legyen, ugyanúgy, mint a bizottsági tagságok kapcsán is. Ez eddig is így volt, ugyanígy lesz a jövőben is. Egyébként biztos vagyok abban, hogy mindig lesznek olyanok, akik elégedetlenek az MNT munkájával, valamint annak ügyintézésével és ügykezelésével, vagy a bizottságok összetételével. Mint arra már a választási kampány során is rámutattam, a vajdasági magyar közösség 10 százaléka soha semmilyen körülmények között nem tudja elfogadni a Magyar Nemzeti Tanácsot, sem a Vajdasági Magyar Szövetséget. Ilyen szempontból mindig lesznek elégedetlenek és szabálytalanságokat keresők.

Mi lesz a gyakorlati hozadéka annak, hogy elkészítik és elfogadják a középtávú fejlesztési stratégiákat?

– Lényeges felépíteni egy olyan kulturális hálózatot, amely meghatározza művelődési életünket, programjainkat és rendezvényeinket. El kell érni, hogy ne halmozzuk a rendezvényeket, hanem előrelátóan határozzuk meg lépéseinket. Az oktatás esetében is elengedhetetlen meghatározni a prioritásokat, valamint a számunkra átléphetetlen határvonalakat, azaz azt, amiből semmiféleképpen nem engedünk. A tájékoztatásban azt kell megállapítani, hogy miként tudjuk jobbá tenni a médiamunkások helyzetét, vagy segíteni szakmai képzésüket. Le kell rakni az alapokat. Számunkra jelenleg az a legfontosabb, hogy a stratégiák elfogadását követően ezekre építsük az MNT éves munkaterveit, majd a munkatervre a költségvetést. Az oktatás vonatkozásában személy szerint a szakkollégiumi rendszer bővítését és erősítését tartom különösen fontosnak, Szabadkán ugyanúgy, mint Zentán, Adán, Topolyán, Óbecsén, de akár Nagybecskereken és máshol is. A tapasztalat azt mutatja, hogy a szülők és a diákok igénylik ezt. Zenta mellett Topolyán is történt előrelépés már ezen a területen. Topolya vonatkozásában megemlíteném, hogy habár a kivitelezővel a hatalmas csúszások miatt felbontották a szerződést, ez nem jelenti azt, hogy a projektumot nem tervezzük befejezni, hiszen nemcsak a terv adott, hanem a pénz is. Ilyen szempontból mindenben támogatjuk a topolyai önkormányzatot. Egy-két hónapon belül meglesz az új közbeszerzés, majd folytatódhat az építkezés. Ha valaki felelősségteljes, akkor csak az ehhez hasonló hozzáállás elfogadható. Az oktatás tekintetében az ugyancsak terv, hogy a gyermekek pályaválasztásával már az általános iskolák 5., vagy 6. osztályától elkezdjünk foglalkozni, hiszen ekképpen tudjuk őket a szülőföldön való továbbtanulásra és az itthon maradásra ösztönözni. Azt látjuk, hogy Magyarországról nemcsak a felsőoktatási intézmények érkeznek Vajdaságba népszerűsíteni programjaikat, hanem a középiskolák is, megpróbálva elvinni legjobb diákjainkat. Állítom, hogy a magyarországi oktatási intézmények nem jobbak a mieinknél. Kiemelten fontos, hogy minél több gyermek menjen középiskolába, illetve az, hogy ezt szülőföldjükön tegyék meg, ezt próbáljuk megértetni a szülőkkel. Egyetlen gyermeket sem szabad veszni hagynunk. A kultúra területén egyebek mellett a hálózatépítés hangsúlyos feladat, valamint kiemelt rendezvényeink felülvizsgálata, hiszen megtörténhet, hogy némelyik rendezvény megérdemelné, hogy kiemelt legyen, ám egyelőre nem az, de az is előfordulhat, hogy bizonyos kiemelt rendezvény mostanra elavult. A stratégiák irányt mutatnak úgy a nemzeti tanácsnak, mint a közösségnek, ezért szeretnénk minél széleskörűbb konszenzust kialakítani a szakemberekkel, a tanárokkal, az újságírókkal és mindenki mással.

Molnár Edvárd Archív felvétele

Molnár Edvárd Archív felvétele

Említette a konszenzust, ezt a napokban Pásztor István is megtette. Ezt kizárólag a megszervezendő közviták által tervezik megteremteni, vagy egyéb módon is lehetővé próbálják tenni kialakulását? Elképzeléseik szerint mennyire legyen széleskörű a konszenzus?

– A vajdasági magyar közösségben már kialakult a konszenzus az MNT fontosságával, de a VMSZ, illetve a Pásztor István folytatta politikával kapcsolatban is. A tapasztalat azt mutatja, hogy tíz, szavazatát leadó polgárból 8 a VMSZ-re voksol. Persze mindig vannak olyanok, akiknek ez nem felel meg. A magyar nemzeti tanácsi választáson egy lista vett részt, egy olyan év végén, amikor több választást is tartottak, mégis, több mint 40 ezren fontosnak tartották, hogy szavazatukkal támogassák a Magyar Összefogást. Ennek hatalmas jelentősége van, ez azt szemlélteti, hogy a téma fontosságával kapcsolatban egyetértés alakult ki a közösségben. A töretlen kapcsolattartást és a választókkal való állandó párbeszédet kell fenntartanunk, akár az egyesületekkel, az oktatási intézményekkel és a médiaházakkal való kommunikáció révén. Az MNT-nek az összefogásban, a koordinálásban és a párbeszéd elősegítésében van meghatározó szerepe. Konszenzus van, a párbeszéd pedig lényeges, illetve évekre visszamenően folyamatos, ez így is marad. Ezt szemlélteti egyebek mellett az MNT a szülők és az oktatási intézmények részvételével megvalósuló aktuális felmérése, ez hamarosan be is fejeződik, de tájékoztatási csapatunk az év elején kezdődő látogatássorozata, vagy kulturális csapatunk a művelődési egyesületekkel megkezdett egyeztetése ugyancsak.

Tervek vannak, mint ahogyan intézményrendszer és programok is, ám lesz-e pénz?

– Abban bízom, hogy igen, illetve abban, hogy legrosszabb esetben ugyanakkora kerettel rendelkezünk majd, mint amekkorával tavaly. Ha esetleg ennél kevesebbet kapunk, akkor sem kerülünk padlóra, a rendszert akkor is működtetni tudjuk. Azt egyelőre nem tudjuk, hogy országos szinten mennyit kapunk a költségvetésből, abban bízom, hogy nem kevesebbet, mint eddig. A tartománytól olyan visszajelzések érkeztek, hogy tartani tudjuk a tavalyi szintet, míg Budapest vonatkozásában azt tapasztalom, hogy vannak olyan intézményeink, amelyek jóváhagyást kaptak a támogatásra. A folyamat valamelyest lassabb, ám nem késtünk el. Pásztor Istvánnal és Sárközi Istvánnal a közelmúltban Budapesten jártunk, illetve tárgyaltunk az intézmények és a programok támogatásáról. Egyetértés alakult ki azzal kapcsolatban, hogy mely intézményeket és programokat kell mindenféleképpen megtartani. Reményeim szerint február közepéig kikristályosodik, hogy mivel rendelkezünk majd az idén. Hatalmas átcsoportosítás is volt, ennek az volt a célja, hogy bizonyos kiemelt projektumokat befejezzünk. Az oktatási és a kulturális hálózat vonatkozásában már ugyanannyi pénzzel rendelkezünk, mint tavaly, az is lehet, hogy végül több is rendelkezésünkre áll majd. Az idei a tervezés és a stratégiák éve. A következő években tudunk tovább építkezni és megvalósítani a terveket. Akár azt is mondhatjuk, hogy szusszanunk egyet, átgondoljuk az elmúlt időszak tevékenységét és eredményét, megírjuk a terveket, majd megvalósítjuk ezeket. Ilyen évek is kellenek, hogy legyenek, nem lehet mindig gőzerővel előre menni.

Szóvirágokba csomagolva esetleg arra próbál utalni, hogy a korábbiakhoz képest a lehetőségek vonatkozásában az idén új realitáshoz lesznek kénytelenek alkalmazkodni az emberek?

– Az átcsoportosításnak köszönhetően az idei nem lesz rosszabb az előző éveknél. A projektumok és az építkezés folytatódik, lesznek olyan projektumok, amelyeket az idén befejezünk, például a zsablyai templomot, vagy a zentai kis zsinagógát.

Nyitókép: Fremond Árpád (Molnár Edvárd felvétele)