2024. április 25., csütörtök

Alulról való építkezés

A kevevári Binecz Margit anyanyelvápolói és művelődésszervezői tevékenységét Magyar Életfa díjjal ismerték el

A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség idén Binecz Margitot, a kevevári (Kovin) Keve Magyar Művelődési Egyesület vezetőjét, közösség- és művelődésszervezőt, anyanyelvápolót, illetve nyugalmazott magyar nyelv és irodalom szakos tanárt is Magyar Életfa díjban részesítette. Az elismeréssel azt a hiteles őrző és teremtő munkát, a vajdasági és a Kárpát-medencei magyar közösségek összefogásáért és formálásáért, a nemzeti összetartozás erősítéséért, kulturális identitásunk gazdagodásáért, a nemzettudat fejlesztéséért végzett tevékenységet és teljesítményt ismeri el az alapító, amely nélkül értékrendünk és értékszeretetünk messze került volna, messze kerülne álmától, vágyaitól, erejétől.

Binecz Margit szerint hatalmas megtiszteltetés volt átvenni a díjat.

– Az ember nem azért dolgozik, hogy díjat kapjon. Nem is tudom, hogy mivel érdemeltem ki. Én csak a dolgomat tettem, ahogy a legjobbnak gondoltam. Nagyon jólesik, ha a munkát elismerik, ha vannak emberek, akik odafigyelnek ránk. Azoknak a munkáját, akik felterjesztettek engem a díjra, igazán nagyra becsülöm és nagyon jólesett, hogy látnak engem, és érdemesnek találtak erre a díjra. Az elismerés egyben megerősítés is, mert ezt a díjat nem kaphattam volna meg a közösség nélkül. Velük együtt csináltam, és ez megerősít abban, hogy tovább dolgozzak és foglalkozzak velük itt, Kevevárán, Székelykevén és Dél-Bánátban – mondta a díjazott, aki 27 éve alapított anyanyelvápoló csoportot Kevevárán.

– A településen a gyerekek eljártak hittanra, én is részt vettem ezeken az órákon, és akkor láttam, hogy mennyi gyerek van, akinek az anyanyelve magyar, de nem járhat magyar iskolába, mert itt egyik iskolában sincs magyar nyelvű oktatás. Gondoltam, hogy a hittanórák után megpróbálok foglalkozni velük. Így indultak el az anyanyelvápoló órák. Aztán lassan a szülőket is bevontam a munkába, mert például, mikor fellépésekre készültünk, akkor szükség volt a segítségre, és természetesen a gyerekek szülei nagy örömmel segítettek. Lassan bővült a csoport, míg 20 évvel ezelőtt, 2002-ben megalakult a Keve Magyar Művelődési Egyesület. Sokáig keresgéltük a helyet, hogy hol is kaphatnánk tetőt a fejünk fölé. Végül a plébánia épületében volt egy raktárhelyiség, amit mi rendbe tettünk, és ott dolgoztunk. Az anyanyelvápoló csoport kezdetben a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete, majd a Börcsök Erzsébet Módszertani Vajdasági Központ  keretein belül működött, de később bekapcsoltuk a Keve Egyesületbe. Így lett anyanyelvápoló csoportunk, illetve egy kórusunk. Nem vagyunk nagy egyesület, harminc-egynéhány tagunk van, de többen is bejárnak egy-egy ünnepkor, vagy megmozduláskor. Ez a két csoport, amely aktívan működik, rendszeresen részt vesz a kulturális rendezvényeken, és mi magunk is szoktunk szervezni. Körülbelül 15 éve minden évben megünnepeljük március 15-ét. Ezt már a lakosok is tudják, nem is kell hívni őket, hanem jönnek maguktól is. Vannak vándorrendezvények is a plébánia területén, amelyeken a kezdetektől, tehát amióta megalakult az egyesület, részt veszünk. Most épp a farsangra készülünk, azután pedig a nyári esti rendezvényekre. Igyekszünk mindenhova eljutni, és örülünk minden meghívásnak – mesélte Binecz Margit, aki nagyon büszke a kevevári magyar közösségre.

Binecz Margit a Magyar Életfa díjjal (Fotó: Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség)

Binecz Margit a Magyar Életfa díjjal (Fotó: Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség)

– Fontosnak tartom, amit mi itt véghez vittünk. Alulról építkeztünk, és amikor elindultunk, akkor a közösség gondolkodás nélkül fogadott el bennünket és csatlakozott hozzánk. A mai napig kérdés nélkül mennek segíteni, ha szükség van rájuk. Ez egy nagyon szép dolog. Hálás vagyok, hogy olyan emberek vannak körülöttem, és olyan emberekkel dolgozhatok, akik nem kényszerből, nem haszonból vannak itt, hanem azért, mert úgy érzik, hogy csinálnunk kell és jó együtt lenni. Nem tudunk nagy dolgokat csinálni, de amit teszünk, azt nagy szeretettel tesszük.

A díjazott  magyartanárként is igyekezett minél többet átadni a diákjainak:

– Nagyon szerettem és szeretek is tanítani, de szerettem pluszban is foglalkozni a diákokkal. Szakkörökre, versenyekre, valamint különböző rendezvényekre készültünk. Természetesen az órákon is igyekeztem és úgy gondolom, hogy fel is keltettem a diákjaimban a nyelvünk iránt való igényt, és a nyelv szépségét is meg tudtam mutatni az irodalomórákon. Nagyon szép emlékek maradtak a tanításból, emiatt úgy érzem, hogy megérte a plusz munkát – emelte ki.

Binecz Margit szerint egy közösség legfőbb összetartó ereje a nyelv, mert ha nem beszélünk magyarul, akkor elveszünk.

– Nálunk a magyar nyelvet csak a szentmiséken és az egyesületünkben használjuk. Otthon persze ezek a családok beszélnek magyarul, de előfordul, hogy otthon is szerbül szólnak a gyerekekhez. Nagyon sokszor megtörténik, hogy az anyanyelvápoló órán a gyerekekkel muszáj szerbül beszélnem, mert egyes szavakat nem értenek meg, tehát fordítanom kell nekik szerbre. A családban még a nagymamák, akik a tartják a magyar hagyományokat, és legtöbbször ők hozzák el az unokákat hozzánk. Én pedig igyekszek minél több mindent megtanítani nekik. Dalokat énekelünk, népi játékokat játszunk. Nekem az a legfontosabb, hogy értsék a magyar nyelvet és belelássanak a hagyományainkba – magyarázta.

Az Egyesület egy zenés Petőfi-estet szeretne megvalósítani a közeljövőben.

– Felkerestem a sándoregyházi művelődési egyesület vezetőjét. Ott is kevesen vannak, és jó ötletnek tartottam, hogy együtt csináljunk egy zenés Petőfi-estet. A lényeg, hogy együtt leszünk, hogy Petőfi-verseket olvasunk és megzenésített verseket énekelünk, ez is már egy fenntartó erő lesz.

Nagyon régóta tervezünk egy kirándulást Ópusztaszerre. Napjainkban igaz, hogy mindenki könnyebben utazik, de ha elmehetnénk együtt és végigjárhatnánk a települést, akkor az nagyon sokat jelentene a gyerekeknek is, de a felnőtteknek is. Elmondhatom, hogy jó kapcsolataink vannak a környékbeli egyesületekkel, ezt szeretnénk a továbbiakban is megtartani, és ha ez sikerül, akkor mi már boldogok leszünk – emelte ki a Magyar Életfa díjjal kitüntetett Binecz Margit.

Nyitókép: Binecz Margit a Magyar Életfa díjjal (Fotó: Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség)