Hét lány és egy fiú

Alig néhány évtizede népes gyermekáldás kísérte a településeinken élő családok hétköznapjait. Azokban az időkben nem kellett az egyre csökkenő lakosságú falvakban attól rettegni, hogy a vészesen fogyó diáklétszám miatt bezárják a település oktatási intézményét, ezzel további elszigetelődésre kárhoztatva az ott élőket. Visszaemlékezhetünk rá, hogy vidékünkön korábban is jelen volt ugyan az elvándorlási hullám, sokáig azonban kevésbé érintette településeinket, éppen a nagycsaládoknak köszönhetően.

A népes gyermekáldást többen ma is a szegénységgel vonják párhuzamba, mondván, hogy a múltban rengeteget kellett dolgozni, és már kisgyermekkortól feladatokkal látták el a legkisebbeket is. Csakhogy amennyiben górcső alá vesszük a jelent, mintha éppen ezek a célirányos feladatok hiányoznának a számítógépes kütyüket nyomogató, céltalanul bolyongó ifjak életéből. Aztán a legtöbben abban is egyetértenek, hogy a családtagok valamennyien a már megszokott kihívások és nehézségek ellenére boldogabban, céltudatosabban élték a hétköznapjaikat, a családfő irányt mutató szava pedig szent és sérthetetlen volt. Egyáltalán nem volt könnyű az az időszak sem, hiszen problémák, tragédiák akadtak bőségesen az egyének életében, viszont, ha építkezés, disznótor, vagy más ünnep következett a családban, akkor a népes rokonság mellett többen még a szomszédokra is számíthattak, és ha lépésben is, mégiscsak haladtak előre az élet rögös útján.

Ha ritkák is, mint a fehér holló, azért szerencsére manapság is vannak olyan családok, amelyeknek tagjai felvállalják a népes gyermekáldást, szabad utat engednek valamennyi, a családba megszületni kívánó lelkecskének. Bácskossuthfalván többek között Mészárosék erősítik ezt a pozitív példát, hiszen az édesanya, Szilvia az új év ötödik napján hozta világra a nyolcadik gyermekét a Dr. Hadzsy János Egészségház szülészetén. A pici csöppség, Leóna születése kiemelt sajtófigyelemmel kísért esemény volt a község életében, hiszen Topolya első újszülöttjeként volt alkalma bemutatni elbűvölő mosolyát édesanyja karjában több sajtóorgánumban is.

A csöppség szüleivel, Szilviával és Attilával, illetve az érdeklődő tekintetű testvéreivel immár Új sor utcai kicsiny otthonukban volt lehetőségünk beszélgetni.

– Attilával 2002 óta ismerjük egymást, és két évvel később fűztük szorosabbra a kapcsolatunkat az egybekelésünkkel – kezdte a beszélgetést Szilvia, majd férje hozzátette, hogy éppen Paraćinban töltötte katonai szolgálatát, amikor hazajött, és az egyik helyi szórakozóhelyen találkozott az útjuk.

– A barátnőimmel éppen a névnapomat ünnepeltük, és felcsillant a szemem, hogy az egyik asztalnál ülő társaságban milyen jól is áll egy legénynek a katonai egyenruha. Habár mindketten falubeliek vagyunk, nem ismertük egymást korábbról, ami persze attól az estétől kezdve megváltozott. Vagyis az az este megváltoztatta az életünket. Én akkor tizenkilenc éves voltam, Attila két évvel idősebb – folytatta a közös történetüket Szilvia, a háttérben pedig Attila is be-bekapcsolódott olyan fontos részletekkel, hogy néhány évig jártak, majd miután párja várandós lett az első gyermekükkel, elhatározták, hogy hivatalossá teszik a kapcsolatukat és egybekelnek. Akkor albérletbe költöztek. Attilának egyébként két testvére van, akik szintén szép számú gyermeket nevelnek. Szilvia viszont egykeként nőtt fel, és már nagyon fiatalon elhatározta, hogy ha úgy hozza a sors, akkor ő bizony szeretné, hogy sok gyermeke lenne.

– Regina 2004-ben született, őt követte Réka 2006-ban, Rebeka 2009-ben érkezett, Hanga pedig 2012-ben. Léna 2015-ben született, és azon kevesek egyike, akik az utóbbi időben a falunkban jöttek a világra, mivel nem tudta kivárni, hogy beérjünk a szülészetre, és még a mentőautó megérkezése előtt megszületett. Bevallom, hogy jelentősebb nyugalomban hoztam a világra az otthoni körülmények között, de aztán természetesen bementünk kivizsgálásra a szülészetre. Majd következett 2017-ben Gréti, aztán 2021-ben Attila. Amikor megszületett, akkor nagy volt apa öröme – tette hozzá nevetve az édesanya, akitől férje vette át a szót, büszkén hangsúlyozva, hogy mindegyik gyermekük velük él egy háztartásban, és a családban immár a két legidősebb gyermek, tehát összesen négyen is eljárnak dolgozni, igyekeznek hozzátenni a maguk részét a család boldogulásához.

– Áprilisban megkezdődik a földeken a szezon, és amíg van kint munka, addig mennek, csinálják. Ezt azért mondom, mert nagyon sok kritika, olykor bántó szó ér bennünket, hogy milyen népes a családunk. Az interneten is találkoztunk ilyen minősíthetetlenül buta hozzászólásokkal. Pedig elég belenézni a gyerekek szemébe, és azonnal világossá válik, hogy mindegyik egy kincs, és hogy mennyivel szegényebb lenne az életünk, ha nem lennének nekünk. Akinek van gyermeke, az érti, amit mondok! – fogalmazott határozottan a családfő.

Attila egyébként szorgalmas egyén hírében áll a faluban, nem válogat a munkák között, egy kisebb magyarországi kitérő után jelenleg Pacséron, a Mikra vállalatban keresi meg a mindennapokhoz szükséges alapvető feltételek előteremtésére valót. Feleségével korábban ház körüli munkákat is vállaltak, valamint kertek, sírok gondozását is végezték. Mint mondták, akkora igény van a faluban az efféle munkákra, hogy egy fél füzet megtelt a megrendelésekkel, ám időszűke miatt sajnos sok helyre egyszerűen nem tudtak eljutni. Most pedig a pici születése jelentősen átalakította a mindennapjaikat. Szilvia mesélt arról is, hogy a párja édesanyja az, akivel gyakrabban találkoznak, így amikor napszámba járt, akkor elsősorban rá számíthatott, ő vigyázott a kicsikre.

– Almát szedni és kapálni is jártam a nyáron, ám egyszer csak bejelentkezett a baba, hogy a pocakomban lakik. Bevallom, abban a pillanatban nem volt egyszerű megélni a hét gyermekem mellett, hogy ismét bővül a családunk, ám úgy voltam, úgy voltunk vele, hogy ha már így alakult, hogy szeretne közénk megszületni, akkor szeretettel várjuk – hallhattuk az édesanyától, akitől az iránt érdeklődtünk, hogyan zajlik nyolc gyermek mellett egy-egy napja.

– Négy-öt órát alszom, egyelőre a kisbaba napi ritmusa miatt azt sem egyhuzamban. Először Attila ébred hajnalban, aztán társulok mellé én is, és útjára indítom a munkahelyére, később a két iskolásunkat és az ovisunkat indítom el. Ők a szociális központon keresztül jogosultak az iskolai uzsonnára és az ebédre. Természetesen van rá példa, hogy hazaérkezvén még továbbra is éhesek, olyankor igyekszem a kedvükben járni – mesélte az édesanya, majd a jelen levő, hatalmas szemekkel érdeklődő, mosolyogva csacsogó gyerkőcöktől megtudhattuk, hogy a legjobban annak örülnek, amikor anya spagettit főz, ugyanakkor van közöttük olyan is, akinek a csirkepaprikás a kedvence. Hanga kedvenc tantárgya a rajz, és örömmel rajzol például lovat. Attila kis örökmozgó, és semmilyen családi eseményről nem maradhat le, ráadásul imád az apukája közelében totyogni, különösen akkor, amikor szerszámokkal és munkagépekkel dolgozik, így a kis csöppség kedvenc időtöltése szétpakolni apa dolgait. A gyerekek iskolai kötelezettségeit Szilvia igyekszik követni, amikor pedig komolyabb segítségre van szükségük, akkor Attilához fordulnak.

Mint kiderült, Mészárosék temperamentumos módon, hangosan élik mindennapjaikat, azonban ha olykor egy kis nézeteltérés ékelődik a szülők közötti egyetértésbe, akkor Szilvia „néma hadviselést” folytat, vagyis nem hajlandó szóba állni férjével. Az édesanya azt is elárulta, hogy amikor a hétköznapi hullámok tornyosulnak a feje fölött, és úgy érzi, szüksége van egy kis szusszanásnyi időre, akkor főz magának egy kávét, amit ha éppen villámok csapkodnak is körülötte, a lehető legnagyobb nyugalommal fogyaszt el az asztalnál. Az apuka pedig, amikor ideje engedi, akkor kedvenc hobbijának, a horgászatnak hódol a Moravicai-tavon. Az anyuka ugyan mintha egy picit forgatta volna a szemét, amikor megjegyeztem, hogy férje a hobbijával biztosan hozzájárul a családi menühöz, ugyanakkor az is kiderült, hogy immár Regina is besegít a kifogott halak megtisztításába, valamint azt is megtudhattuk, hogy apa kedvenc zsákmánya a törpeharcsa, ami sütve a legízletesebb.

Mészárosék arról is meséltek, hogy a család igyekszik valamennyi szülinapot, ünnepet, jeles eseményt közösen megélni, ilyenkor Szilvia általában főz egy finom ebédet. Karácsonykor Mészárosék szerény otthonában Attila édesanyjával együtt tízen ülték körbe a látogatásunk idején a szoba egyik sarkában pihenő, igencsak méretes asztalt, hogy aztán a nagyinál összegyűljön a bővebb család is. A beszélgetés végén a szülőktől az iránt érdeklődtünk, hogy miként képzelik el az életüket néhány évtized múlva, és elmondták, hogy különös, elérhetetlen, vagy megvalósíthatatlan vágyaik nincsenek, az egyetlen kívánságuk az, hogy valamennyien egészségesek legyenek. A többiért pedig, mint mondták, majd megdolgoznak.