2024. április 25., csütörtök

Megaviseletből egyes

Több mint kétezer milliárd dollárt buktak tavaly a világ leggazdagabb emberei. Még az is lehet, hogy többet, esetleg kevesebbet, hiszen ez az összeg csak becslés.

Az viszont ténykérdés, hogy a többiek, mármint az átlagemberek is hatalmas anyagi veszteségeket szenvedtek el. Néhol az infláció és a magas hitelkamat sújtotta őket, másutt a megszüntetett munkahelyük okozta gondok keserítették meg az életüket, jobb esetben reálbérük csökkenése. Emiatt aligha érzik jól magukat, de legalább elmondhatják, hogy azok közé a szerencsések közé tartoznak, akiket nem pusztított el háború, éhínség, terrorista merénylő, globális méretű járvány, vagy a klímaváltozással járó felmelegedés okozta hőség, esetleg özönvízszerű esőzés, árvíz.

A bajok forrása 2022-ben mégis az európai háború volt, amire sokan nem számítottak, holott az Ukrajna ellen február 24-én megindított orosz inváziónak már hónapokkal korábban számtalan jelét lehetett észlelni. Vlagyimir Putyin orosz elnök azonban az utolsó pillanatig tagadta a katonai támadás lehetőségét. Még a hozzá zarándokló külföldi vezetők előtt is.

Az Ukrajna elleni agresszió mindent megváltoztatott a világpolitikában, ezért 2022 és a hozzá kapcsolódó válságtényező (háború) figyelemre méltó fordulatként kerül majd be a történelembe. Az Egyesült Államok vezette Nyugat és NATO összezárt, miként a megosztott EU is, majd szembefordultak – az Európában 1945 óta legnagyobb és legpusztítóbb háborút, s vele példátlan menekültáradatot elindító – Oroszországgal, amely Kínába kapaszkodva próbálja elérni ukrajnai célkitűzéseit.

Az Ukrajna elleni agresszió mindent megváltoztatott a világpolitikában (Fotó: AFP)

Az Ukrajna elleni agresszió mindent megváltoztatott a világpolitikában (Fotó: AFP)

Az agresszió azonban visszafelé sült el: a Putyinék által az utóbbi néhány évben oly gyakran ostorozott NATO csatarendbe állt, keleti szárnya folyamatosan erősödik, sőt hamarosan az eddig semleges Finnországgal és Svédországgal bővül. Ellenfelei emellett egységes – főként gazdasági, pénzügyi, technológiai és kereskedelmi – szankciók garmadával sújtották Oroszországot, miközben Ukrajnát támogatni, segíteni kezdték (dollármilliárdokkal, hadfelszereléssel és egyéb módon). Elsősorban azért, hogy véget vessenek az orosz inváziónak, illetve megakadályozzák Moszkva győzelmét és (gazdaságilag) úgy meggyengítsék, illetve megkárosítsák, hogy egyhamar ne legyen kedve sehol az ukrajnaihoz hasonló katonai akciót indítani. Legalább ilyen fontos stratégiai terve a Nyugatnak és szövetségeseinek, hogy a minimumra csökkentsék az orosz energetikai kitettségüket. Ez részben sikerült is, hiszen az EU és a nyugati világ már alig vásárol Oroszországtól nyersolajat, kőolajszármazékokat és földgázt. Ezáltal jelentős devizabevételektől fosztja meg a Kremlt, amelynek így kevesebb jut a háború finanszírozására, és persze egyéb kiadásokra.

Bár Ukrajnából sikerült lecsípnie néhány keleti megyét, az eredeti haditerv (az ország gyors lerohanása, nyugatbarát kormányának elsöprése és az egész terület uralma alá hajtása) kútba esett. Ráadásul érzékeny anyagi és emberveszteségeket is elszenvedett. Oroszország számára ebből a szempontból alighanem nagyon rossz évnek bizonyult 2022.

A világ, különösen pedig Európa sem lehet elégedett a mögöttünk hagyott esztendővel. Sőt bőven akad oka panaszra. A Föld országait ismét válságok sokasága tépázta meg, amelyeket részben az ukrajnai háború idézett elő, részben a folytatódó koronavírus-járvány megannyi mellék- és utóhatása. Az égető problémák közül is kiemelkedik a globális energia- és élelmiszerkrízis, a – helyenként majd’ fél évszázada nem tapasztalt – hatalmas infláció, a gazdaságok lassulása, súlyos veszteségei, néhol recesszióba csúszása és az államok többségét sújtó magas adósság, illetve törlesztésének nehézsége.

Az ukrajnai frontoktól távolabb egy másik, kevésbé látványos, de igen veszélyes összecsapás is zajlik, ráadásul a bolygó két megahatalma, az Egyesült Államok és Kína között. Birkózásuk jelentősen befolyásolja a világ sorsát. A tét óriási. Jelentős részét pedig az előző amerikai elnök által Kína ellen indított vámháború képezi, amelyre Washington tavaly exportkorlátozásokkal is ráerősített. Elsősorban Kína gazdasági előretörésének, befolyásának megfékezése végett.

Míg az Ukrajna elleni orosz agresszió „csak” az ókontinens biztonsági rendszerének alapjait rengette meg, az Egyesült Államok (és szövetségeseinek) konfliktusa Kínával és (támogatóival) az egész globális rend és gazdaság kereteit feszegeti.

Miközben Ukrajnában az utóbbi hetekben állóháború, harctéri patthelyzet alakult ki, a két fő globális (gazdasági, politikai, katonai és pénzügyi) erőközpont, azaz Washington és Peking csatájában gőzerővel folyik a küzdelem. Szerencsére nem katonai eszközökkel, bár sokan attól tartanak, hogy Tajvan miatt akár azok is előkerülhetnek. A (tömegpusztító és egyéb titkos) szuperfegyverek mindkét oldalon felsorakoztak, vagy éppen fejlesztés alatt állnak…  

Ha csak riogatnak velük, azt talán még el lehet viselni. Napjainkban a legnehezebb helyzetben alighanem az orosz és a nyugati, valamint az amerikai és a kínai érdekek ütközőzónájába szorult államok kerültek. És persze az ottani lakosság, amely néhol alig sejt valamit a veszélyekről. A hatalom jóvoltából. Ezeknek az országoknak egy részében ugyanis – tisztelet a kivételnek – demokratának álcázott, nem egy helyen korrupt hálózatokat működtető politikai kalandorok, autokraták, nacionalista és populista szélhámosok a vezetők, akik az állampárti propaganda (szolgálatába szegődött, vagy kényszerített média) révén sok ostobaságot és hazugságot „megetetnek” a néppel.

Aligha hihető, hogy ezek a vezetők 2023-ban stílust váltanak. Az új évben egyébként a hatalomtechnika kérdése valószínűleg kevésbé foglalkoztatja majd a nemzetközi közvéleményt. Az embereket világszerte elsősorban az érdekli, hogy mikor ér véget az Ukrajna elleni háború. Erre jelenleg talán Putyin sem tudja a választ, de a jelekből ítélve egyhamar nem fúj visszavonulót.

És a drágulási hullám sem tűnik el egyhamar, bár a magas infláció valamelyest csökkenhet – már az idén. Már ahol. Ott pedig ennek fájdalmas ára lesz, hiszen a cél elérése végett a gazdaságok egy részét recesszióba lökik (az illetékesek), ami miatt sokan munka nélkül maradnak, tovább mélyítve az egyre fenyegetőbb megélhetési válságot.

Bárcsak jobbra, nyugodtabbra és békésebbre sikeredne az új év a tavalyinál! Ám jelenleg úgy tűnik, hogy ez inkább kívánság marad.