2024. április 18., csütörtök

Három nanométerrel az élen

A gazdasági nehézségek ellenére sok ágazatban egyre kiélezettebb verseny kezd kibontakozni a gyártók között. A küzdelembe már kormányok sokasága is beszállt, mivel stratégiai jelentőségű területekről van szó. Ezek közül is kiemelkedik a félvezetőipar, amelynek kulcsfontosságú részét képezi a csipgyártás.

Ez aligha meglepő, hiszen a csipek létfontosságú alkatrészek, sőt kihagyhatatlanok számtalan termékből, kezdve az okostelefonoktól és a háztartási gépeken át a komputerekig és műholdakig. Minél parányibbak (amit esetükben nanométerekben fejeznek ki), annál fejlettebbnek számítanak, és minél nagyobb a teljesítményük, annál drágább az előállításuk. Szóval nem olcsó mulatság velük „bíbelődni”. Ráadásul kiváló csúcstechnológia és magas fokú szaktudás is kell a tömeges gyártásukhoz.

Ám az ágazatban olyan eredményeket és sikereket még senkinek sem sikerült elérni, mint a 23,6 millió lakosú Tajvannak. A Kínában sajátnak tekintett terület, néhol azonban független államként kezelt szigetcsoport ugyanis az utóbbi évtizedekben a világ vezető csiphatalmává nőtte ki magát. Ékes bizonyítéka ennek az is, hogy exportjának már majdnem 40 százalékát a csipek teszik ki, a szektor részesedése a bruttó hazai össztermékéből (GDP) pedig bő 15 százalék.

Riválisai is elismerik, hogy egy rendkívül fontos iparágat ural, amelynek legfontosabb szereplője, a Taiwan Semiconductor Manufacturing Company (TSMC). A cégből kerül ki a világon évente gyártott félvezetők bő ötven százaléka.

A TSCM emellett azzal is eldicsekedhet, hogy (nemrég) megkezdte legfejlettebb, mindössze három nanométeres csipjeinek sorozatgyártását. A piac már nagyon várt erre, hiszen ezek a csipek nélkülözhetetlenek a nagy teljesítményű számítástechnikai termékek, az 5G rendszerek és egyéb új technológiák működtetéséhez.

A cég eközben már az újabb tajvani üzemeinek felépítésére készül. Ezekben a következő generációs (két nanométeres) csipek gyártása kezdődik majd el. Külföldi terjeszkedése is folyamatban van. Beruházást tervez Németországban, és arra is készül, hogy 40 milliárd dollárt költ az új arizonai üzemére. Ha a program megvalósul, ez lesz az Egyesült Államok történetének egyik legnagyobb külföldi beruházása. Persze másutt is terjeszkedik, így Japánban is, ahol szintén üzemet épít. 

A fogadó országokban örömmel fogadják, hiszen jelenleg csak a TSMC és a dél-koreai Samsung rendelkezik a világ legfejlettebb chipjeinek előállításához szükséges technológiával. A Samsung piaci részesedése azonban négyszer kisebb, mint tajvani vetélytársáé.

A dél-koreai kormány javítani szeretne az arányon. Jelentős adókedvezményekkel segítené a hazai gyártókat, ám a parlamenti ellenzék még megtorpedózhatja a tervet. Az államfő mindenesetre támogatásáról biztosította a kezdeményezést, emlékeztetve arra, hogy más országok akár több tízmilliárd dollárral is támogatják saját félvezetőiparukat.

Kína már tavaly jelezte, hogy az évtized közepéig 1400 milliárd dollárt szeretne befektetni otthon a csúcstechnológiai iparágakba, így a félvezetők gyártásába is. A program már 2020-ban megkezdődött, amelynek részeként csipszektorba 143 milliárd dollárt utalnának.

Az Egyesült Államok és az EU közben a Tajvantól független csipgyártás mielőbbi kialakításáról egyeztet. Az amerikai parlament 2022 nyarán megszavazott egy törvényt is a félvezetőgyártási beruházások hazai ösztönzésére. A jogszabály értelmében 52 milliárd dollárral segítenék a szektorban fontos szerepet betöltő Intel (amerikai multinacionális) cég helyi termelőkapacitásainak fejlesztését, bővítését. Becslések szerint a csipgyártásban érdekelt külföldi nagyvállalatok (köztük a TSMC és a Samsung) is hoznak még 122 milliárd dollárt az évtized közepéig az USA-ba, ahol a pénzinjekciók hatására jócskán felgyorsulhatna a gyártás.

A két szuperhatalom versengése Indiát és más államokat is cselekvésre ösztönzött. Szingapúr és Japán is erősíti csipszektorát. Az EU azonban nem kapkodja el, egyelőre óvatosan fejleszt. Pedig a lemaradása ezen a téren igen nagy. Így a 32 milliárd dollárnyi beruházás, amelyet 2025-ig tervez megvalósítani az ágazatban, meglehetősen szerénynek tűnik mind a kínai, mind az amerikai összegekhez képest.